Egy piarista diák naplójából (Ludas Matyi)

Április 5.

Elhatároztam, hogy naplót fogok vezetni nagyobb cselekedeteimről, mint a megboldogult háborús főbűnös bácsik. A tanár úr ma gyönyörű előadást tartott arról, hogyan kell viselkednie egy igaz magyar hazafiúcskának. Utána elhatároztuk, hogy felrobbantjuk a parlamentet. Engem bíztak meg azzal, hogy robbanóanyagot szerezzek. Már érintkezésbe léptem két püspökkel és egy tűzkőárussal. A tárgyalások folynak.

Április 7.

Hála az édes Jóistennek, van már robbanóanyagunk, Ficek szerzett harminc klassz kézigránátot. Én a papától kaptam tegnap tíz milcsit. Ötért tökmagot vettem, ötért ekrazitot. A tanár úr lelkes magyarázatot tartott a demokráciáról. Utána elhatároztuk, hogy felrobbantjuk a rendőrséget is. Ha sietünk, Kovarcz Emil bácsi még a miénk lehet.

Április 8.

Érintkezésbe léptem a hadsereg komoly elemeivel. Rém sok dolgom van. Tegnap már ötkor abba kellett hagynom a gombozást, mert randevúm volt egy táborszernaggyal. Ficek azt mondta, hogy tud szerezni valahol egy ágyút. Adtam neki tíz milcsit, de ő ágyú helyett pattogatott kukoricát vett és egyedül bezabálta az egészet. Vele sem esküszöm össze többet.

Április 10.

Ma pecchem volt az iskolában. A tanár úr észrevette, amint a pad alatt egy pokolgépet javítottam a bicskámmal. A kést persze rögtön elkobozta tőlem és most százszor le kell írnom, hogy „Kés, villa, olló, nem gyerek kezébe való”.

Április 12.

A tanár úr ma előadást tartott a szabadságról. Utána értekezletet tartottunk. Ficek én és egy tábornok. Megállapítottuk a kiírtás sorrendjét. Először a kommunistákat írtjuk ki, aztán a szocialistákat, aztán pedig a zsidókat. A maradék anyaggal mindenki felrobbantja azt, akire haragszik. Csak az a Jóisten megsegítene bennünket!

Április 13.

Mindennek vége. Valaki besúgta a dolgot a rendőrségnek. Ficek olyan gyáván viselkedett, hogy ki kellett utána nyitni az ablakot. Én nem félek, nekem nem lehet semmi bajom, mert még kiskorú vagyok. Apukámat se lehet miattam elővenni, mert ő már internálva van. Ha pedig nagy leszek, püspöknek megyek. Akkor meg azért nem lehet semmi bajom.

Gádor Béla