Churchill a levegőbe dobta cilinderét…

London mámoros lelkesedéssel ünnepelte a Victory Day-t – Televíziós közvetítés a győzelmi felvonulásról

A Themse parton aranyban és bíborban tündöklő díszpáholy áll. A díszpáholyban VI. György angol király nézi az előtte elvonuló tömeget. Mellette halványlila ruhában a királyné, jobbra tőle karonfogva Attlee, a jelenlegi és Churchill, a volt miniszterelnök. Mosolyogva, de a mosoly mögött is a meghatottságtól könnyes szemmel nézik a londoni győzelmi felvonulást, amellyel az Angol birodalom fővárosa június 8-án megünnepelte a Victory Day-t, a győzelem napját.
A felvonulás a Regents Parkból indult el és huszonöt kilométeres útvonalat tett meg míg a Mail széles útján a Buckingham-palota előtti díszemelvényhez érkezett. Ezen a huszonöt kilométeres útvonalon felvonultak az összes fegyvernemek, a Home Guard tagjai, parancsnokuk vezetése mellett.

Előző este….

A látványosságra összegyűlt nézőközönségből tízezrekre menő tömeg már az előző este elfoglalta helyét, tábori ágyakat helyeztek el az útvonalakon, az éjszakát ezeken a tábori ágyakon töltötték, majd reggel összecsukva ezekre álltak, hogy jobb kilátást biztosítsanak maguknak.
Gyönyörű napsütés köszöntött reggel London városára. A Themse-part opálosszínben ragyog, amikor éles kürtjeire felbúgnak a Regents Parkban a hadigépek és rövid idő múlva földetrázó dühöngéssel érkeznek meg a díszpáholy elé. A tömeg szűnni nem akaró lelkesedéssel, kaucsukcsörgőket, castagnettákat, zumba-tököket és kereplőket rázva, éljenezve ünnepli a gépiesített erők fővezéreit. Sorra felismerik Mac Nail tábornokot, a németországi amerikai csapatok főparancsnokát, König francia tábornokot, Bir Hakim világhíres védőjét. Páris parancsnokát. A görög csapatok élén Papagos tábornok vonult, aki Mussolini sok halálfejes légióját verte szét az albán hegyek között.

Montgomery…

Egyszer csak egetverő éljenzés tölti be a levegőt, a tábori ágyak majdnem összeroskadnak a dobogó lábak alatt: fekete egyenruhájú tankcsapat élén, elmaradhatatlan fekete svájci sapkában feltűnik Montgomery tábornok. Mereven néz maga elé, de nem sokáig bírja ezt a komoly arcot „tartani”, fel-felkap a két oldalt álló közönség soraiból egy-egy kislányt, kisfiút, karjaiba véve menetel vele csapatai élén, aztán megcsókolja őket, újra felugrik a tankra és két tenyerét feje fölött összekulcsolva, mint a boxolók a győzelem után, üdvözli nevető arccal a könnyekig meghatott, mámoros lelkesedéssel ünneplő tömeget. A híres 8. hadsereg, amely Rommel német tábornok csapatait zavarta keresztül Afrikán, szótlanul menetel mögötte. A bakancsok szöges talpa csattog a Mail kövein, aztán egyszer csak szárnyalva hangzik fel az „It is a long way to Tiperary”, majd a királyi páholy előtt a 8. hadsereg híres éneke a „He is a jolly old fellov” – Ő egy vidám, vén cimbora. A király mosolyogva int üdvözletet a 8. hadsereg felé. Churchill pedig széles mozdulattal a levegőbe dobja cilinderét.

Ismét egetverő éljenzés: a flotta matrózai vonulnak el a királyi páholy előtt. A Rule Britannia és az „Our home is the Ocean” kezdetű énekek hangzanak fel, a százezrekre menő tömeg együtt énekel a katonákkal. Utánuk a tizenkettes menetoszlopban lépkedő rodéziaiak, utolsó soraiban a légihaderő női tagjaival, majd az ausztráliaiak következnek. Egy szálig válogatott legények. A két századot úgy állították össze, hogy a menetelő oszlop egyik tagja se legyen kisebb a két méternél. Szálfaegyenes óriások, akiket még festőibbé tesz széles, egyik oldalán felhajtott cserkészkalapjuk.

Indiaiak, skótok…

Az indiai haderőt képviselő századok külön lelkes ünneplést kapnak festői színekben ragyogó egyenruhájukért. A lovak arany, ezüst és bíborszínbe öltöztetve, az indiai hadsereg lovasai és gyalogosai századonként váltakozó színű egyenruhában, fehér, tűzpiros, kék és sárga turbánban menetelnek a királyi díszpáholy előtt. Végül a polgári alakulatok menetoszlopai jönnek, akik az Anglia elleni légitámadás során teljesítettek felbecsülhetetlen szolgálatot. A 25 kilométeres útvonalon hat helyen állítottak fel katonazenekart. A világ legnagyobb méretű katonazenekara ez, amely a rendezés csodájaképpen minden külön összeköttetés nélkül hajszálpontosan egyszerre játszik, annak ellenére, hogy több kilométer választja el egymástól a zenekarokat. Amikor 10-15 percre elhallgat a zenekar, akkor a lelkes éljenzésből kiütközik a világhíres skót dudások játéka, akiket a hallatlanul népszerű skót-szoknyás századok követnek.
A gépek és gyalogosok menete befejeződött, amikor egyszer csak a tömeg fölött alig ötven méterre zúg el 800 repülőgép. Halifax-, Mosquito-, Spilfire-, Tempest-, Thunderbolt-, Douglas-, Liberator-, Constellation-gépek zúgnak el azokkal a legújabb rendszerű rakétalökéses Meteorokkal, amelyek pillanatnyilag a világ leggyorsabb bombázói. Kilencszázötven kilométeres óránkénti sebességgel dübörögnek át a Themse fölött.

Földgömb az égen

A tömeg lassan oszladozik, a csodálatosan szép királyi hintó a festői öltözetű kísérőkkel együtt elindul a Buckingham-palota felé, hogy aztán este újra kivonuljon a Themse-partra. Elragadóan szép tűzijáték gyönyörködtette ezen az éjszakán London lakosságát és a világbirodalomnak a fővárosban összegyűlt vendégeit. Repülőgépekből ledobott rakéták és világító foszforeszkáló füstfelhők rajzolták az égre a győztes hadvezérnek, Churchillnek nevét. Apró ejtőernyőkre felszerelt világító rakétákból tündökölni kezd az égen az angol korona és a földgömb képe, amelyen az angol sávos lobogó színeiben kezdenek villódzni azok a területek, amelyek Angliával együtt végig harcolták a gigászi küzdelmet és megnyerték a háborút. Az ünneplő angolok csak azt sajnálják, hogy az oroszok, a lengyelek s a jugoszlávok katonai alakulatai nem vettek részt a győzelmi menetben, amelyről egyébként televíziós közvetítést adott a londoni állomás.