Mi történt a Zadravetz-ügyben?

A Kis Ujság bírósági végzések alapján ismerteti Zadravetz püspök szabadlábra helyezésének összes részleteit

A NOT a múlt héten tárgyalta Zadravetz István nyug. tábori püspök ismeretes népbírósági ügyét, amelyben elsőfokon öt és félévi börtönbüntetésre ítélték. A NOT tudvalevően megsemmisítette az ítéletet és új eljárásra utasította a Népbíróságot. Dr. Berecz Sándor védő a végzés kihirdetése után kérte védencének szabadlábra helyezését. Dr. Bojta Béla tanácselnök kihirdette a NOT végzését, amelynek értelmében a szabadlábra helyezéséről nyolc nap múlva dönt és a védőnek meghagyta, hogy kérelmét három napon belül írásban is előterjesztheti.
Dr. Berecz Sándor védő ekkor a bűnvádi perrendtartás 161. §-a értelmében azt kérte, jelöljék ki védence tartózkodási helyéül a Szent Ferenc-rend budai Mártírok-útja 23. szám alatt levő zárdáját.

Egyúttal közölte, hogy a Szent Ferenc-rend elöljárók személy szerint is biztosítékot vállalnak Zadravetz István püspök-rendtársukért. A NOT Bojta-tanács előtt meghallgatásra került ez a kérelem, ami tulajdonképpen kolostori internálást jelent és teljes biztosítékot nyújt az igazságszolgáltatás számára.

Július 10-én írásban is kézbesítették a NOT döntését a védő részére. Ez a döntés úgy szólt, hogy a NOT a bűnvádi perrendtartás 157 §-a alapján elrendelte Zadravetz István szabadlábra helyezését, egyben a 160. § alapján a Szent Ferenc-rend budai (Mártírok útja 23. sz.) zárdáját jelölte ki tartózkodási helyéül azzal a meghagyással, hogy erről a helyről a budapesti Népbíróság engedélye nélkül nem távozhatik, különben újból letartóztatják.

Ugyanekkor a NOT utasította a Népbíróságot a rendelkezés ellenőrzésére, amit valamelyik közegének időnkénti kiküldése útján tartozik ellenőrizni.

A Népbíróság a végzés kézbesítése után tüstént intézkedett a szabadlábra helyezésről és áttette az ügyet a budapesti Népügyészséghez.

A népügyészség elnöke másnap értesítette az igazságügyminisztérium népbírósági osztályát, amely úgy határozott, hogy Zadravetz István püspököt átadja a politikai rendőrségnek.
Ezt a döntést a Népügyészség elnöke, hivatkozással a minisztériumra, élőszóval közölte a védővel, aki viszont megbízóit, a Ferencesek elöljáróságát értesítette.

Miközben a Szent Ferenc-rend elöljárói kihallgatást kértek a miniszterelnöktől és a köztársasági elnöktől, dr. Berecz Sándor védő egyrészt dr. Ries István igazságügyminiszterhez, mint felügyeleti hatósághoz fordult sürgős beadvánnyal, másrészt panaszt emelt dr. Major Ákosnál, a Népbíróság elnökénél, akinek a NOT kötelességévé tette, hogy gondoskodjék a szabadlábrahelyezési végzésnek végrehajtásáról és annak ellenőrzését is kötelességévé tette.

Ilyen előzmények után jelentek meg különböző sajtóközlemények a Zadravetz-ügyről, amelynek elintézése most az illetékes felügyeleti hatóságokra vár. A NOT végzése klasszikus tömörséggel indokolta meg a szabadlábra helyezést, utalt a kérelemhez csatolt orvosi bizonyítványra, a vádlott magas korára, továbbá arra, hogy több mint 13 hónapja van előzetes letartóztatásban, végül arra is, hogy „a szökés veszélyét a vádlott magas egyházi méltósága által indikált erkölcsi felelősségérzete okából sem látja az Országos Tanács fennforogni”.
A sajtó egy részében mégis felesleges izgalommal tárgyalják az esetet.
Hasonló esetekben gyakran fordultak elő a 20-as években, amikor a bíróság által elrendelt szabadlábra helyezést az internálás követte. Éppen szociáldemokrata képviselők sürgetésére az elmúlt reakciós érában az igazság- és belügyminisztérium elvi álláspontját szögezte le, amely szerint jogi képtelenség lenne, hogy a rendőri hatóság felülbírálhassa a büntetőbíróságok ítélkezését és még internálást is elrendelhessen.

Kialakult az a felfogás, hogy a bűnvádi eljárás folyamán szabadlábra helyezett személyeket a bűnvádi eljárás tartama alatt nem szabad internálni még akkor sem, ha újabb tény vagy újabb ok alapot szolgáltatna is arra, hogy „aggályossá” minősíttessenek, mert csakis a bíróság van hivatva arra, hogy a szabadlábra helyezettnek bármilyen ténykedését vagy magatartását elbírálja.