Rendőrök szemeláttára gyilkolt a felizgatott tömeg Miskolcon: civilt is, rendőrtisztet is. És a rendőrlegénység nem akadályozta meg sem az egyik, sem a másik cselekményt. A Világosság állapítja meg, hogy „a keddi napot az eseményeken túl a miskolci rendőrség teljes csődje jellemezte.

A körülbelül egy óra hosszat tartó felvonulás alatt egyetlen rendőrközeg még csak kísérletet sem tett a tömeg feltartóztatására” s mint a lap megállapítja, „nyilvánvalóan fasiszta bujtogatás” eredményeképpen. Kell, hogy mindenkit megdöbbentsen ez a tény, kell, hogy mindenki megérezze: távol kell tartani minden szenvedélyt ettől a fiatal intézményünktől. A demokratikus rendőr elsősorban és mindenekfelett rendőr legyen s mint ilyet ismerjék meg tevékenysége hatósugarában. Minden egyéb tulajdonsága és emberi értéke erre az alapra kristályosodjék rá: rendőr!

Mi minden erőnkkel küzdöttünk és küzdünk ezután is az igazi demokratikus rendőrségért. Elnéztük elnézhető kezdeti hibáit s meggyőződéssel hangoztattuk, hogy az intézménynek pártállásokon felülállónak kell lennie, ha hivatását be akarja tölteni. Ne ez vagy az a párt támaszkodhassék rá biztonsággal, hanem az egész magyar társadalom. Életének és vagyonának szenvedélytele igazságos őrét lássa benne s minden veszély érzése múljék el, ha a rendőrt megjelenni látja.

A pártszellemű rendőrség csődjéről már előbb is voltak megsejtéseink, a miskolci események ezt az érzésünket meggyőződéssé érlelték. Nem elég, ha valaki rendőr akar lenni, megértésének és tudásának is kell lenni hivatása gyakorlásához. Mesterségét pedig mindenkinek meg kell tanulnia, ha mégolyan erősen kifejtett ösztönei volnának is hozzá. Beigazolódott itt is az ősi magyar közmondás: „Aki minek nem mestere, gyilkosa az annak.”