Göring: Vállalom a teljes felelősséget
Frank: Hitler aljas tömeggyilkos volt
Speer: a német nép elátkozza Hitlert

Részletes helyszíni tudósítás a nürnbergi dráma utolsó felvonásáról

A hatalmas tárgyalóterem közönsége lélegzetvisszafojtva figyelt a terem közepén lévő emelvényre. Az emelvényen szikár, hajlotthátú ember állott. Sötét ruhájától kiáltó ellentétben volt krétafehér arca. Mely lélegzetvétellel, látható erőfeszítéssel beszélt. Hans Frank, Lengyelország egykor teljhatalmú zsarnoka, aki egyetlen intésével százezreket küldött a halálba, az utolsó szó jogán, magábaroskadtan állott bírái előtt. És az utolsó pillanatban végre, szaggatott mondatokban, kínlódva, de mégis feltört belőle az igazság:
- Bíró urak! A fővádlott, Adolf Hitler, adós maradt a bíróságnak és a világnak az utolsó szóval. Nem úgy viselkedett, mint vezéri tisztségéhez illett volna. Aljas tömeggyilkosként tűnt el a történelem süllyesztőjében. A történelem már kimondta az ítéletet Hitler és bűnös rendszere felett. Most, az utolsó szó jogán arra kérem népemet, lássa be, hogy Hitler útja elfordulást jelentett az Istentől. Ő és rendszere megtagadták Krisztust. A pusztulás és a halál útját választották….

Hans Frank drámai kitörése volt a nagy per utolsó tárgyalási napjának izgalmas csúcspontja. A nürnbergi tárgyalóteremben már a korareggeli órákban szokatlan élénkség uralkodott: sorban álltak a jegyekért. A fegyveres őrök sorfala között a terembe lépő Göring önelégülten súgta oda a mögötte lépkedő Dönitznek:
- Nagy nap van, ma ismét sorban állnak!

A filmfelvevőgépek szakadtatlanul berregtek, magnéziumfény lobbant és a teremben a történelmi óra túlfűtött légköre uralkodott. A nácivezérek tíz-tíz percet kaptak arra, hogy az utolsó szó jogán mégegyszer hangjukat hallathassák. Elsőnek Göringet szólította Lawrence elnök:
- Hermann Wilhelm Göring, mondja el beszédét!
A német légihaderő exfőnöke rangjelzés nélküli uniformisában nehézkesen felemelkedett helyéről és az emelvényre lépett. Hitler nevét egyetlenegyszer sem említette. Kijelentette, hogy soha nem adott parancsot gyilkosságokra és nem akart háborút.

Hess esküre emelte kezét és így szólott:
- Boldog vagyok, hogy kötelességemet teljesítettem. Semmit nem sajnálok. Ha újból kezdhetném, ugyanezt tenném.

Ribbentrop Hitler külpolitikai utazója, még utolsó felszólalásában is egyenetlenséget akart szítani a nagyhatalmak között, politikai méregkeverése azonban csődöt mondott.

Keitel vezértábornagy éppen ellenkező hangnemben beszélt:
- Tévedtem és nem tudtam megakadályozni azt, amit kellett volna. Ez az én nagy bűnöm. Tragikus, hogy katonai kötelességteljesítésemet aljas célok érdekében használták ki. Ha még egyszer hasonló helyzetbe kerülnék, inkább a halált választanám, mint a vak engedelmességet.

Alfred Rosenberg, a nácik főteoretikusa kijelentette, hogy mélységesen elítéli mindezt, ami történt. Julius Streicher, az antiszemitizmus mestere azt mondotta, hogy a tömeggyilkosságokra Hitler maga adott parancsok, a végrehajtás pedig a német nép tudomása nélkül Himmler kezébe volt.

Kaltenbrunner, a Gestapo főnöke:
- Uraim, a zsidók kiirtásában ártatlan vagyok. Sohasem tűrtem kilengéseket. Hitler antiszemitizmusa barbarizmus volt! Schiracht, az egykori gazdasági diktátor ellenállási érdemeire hivatkozott és arra, hogy az utolsó tíz hónapot a flossenburgi koncentrációs táborban töltötte.

Baldur v. Schirach, a német ifjúság megrontója teljesen megtört:
- Az én sorsom már közömbös – mondotta - , de az utolsó szó jogán arra kérem Önöket, segítsenek a német ifjúság újjászületésében.

Albert Speer szintén magábaszállt:
- Hitler és rendszere kimondhatatlan szenvedést zúdított a német népre. Nyomor és pusztulás járt uralmuk nyomában. Ez a per beigazolta, hogy a német nép elátkozza Hitlert, mint tragédiájának okozóját.