A londoni „Times” tudósítója külön gőzhajón járja be a harcztéri vizeket és drótnélküli távirattal adja tovább a tengerről tudósításait. A tudósító mint szemtanu irja le a japán hajóhad többszörös támadását. Miután Togo tengernagy többször ismételt kisérlete, hogy a port-arturi kikötő bejárását eltorlaszolja, nem sikerült, elhatározta, hogy a kikötő bejáratába dinamit-aknákat helyez el, remélve, hogy valamelyik orosz hadihajó ezen az aknán el fog sülyedni s el fogja zárni a kikötő bejárását.
Hajóhadának csak egy részével mutatkozott Port-Artur előtt, hogy az orosz flottát kicsalja s azokat a hajókat, a melyek a dinamit-aknákat elkerülik, nyilt tengeren meglepje. A sűrű köd április 13-ikán, szerdán reggel Port-Artur körül eltakarta a nagy japán flotta közeledését. A „Kuriomaru” japán czirkálóhajó vezetésével két torpedó-űző hadosztály elindult Port-Artur felé. A „Kuriomaru” bátran nekiment a kikötő bejáratának és az orosz szárazföldi ütegek irtózatos tüzelése alatt akadálytalanul bevégezte a dinamit-aknák lerakását, a nélkűl, hogy az oroszoknak még csak sejtelmük is lett volna róla. A közben a két torpedó-űző gondoskodott arról, hogy a czirkálóhajót ne zavarják munkájában és egy orosz torpedóhajót, a mely a „Kuriomaru” közelébe igyekezett jutni, elpusztítottak.
Mihelyt Togo dróttalan távíró útján azt a hírt kapta, hogy a terv minden tekintetben sikerült, nyolcz csatahajóval és több czirklóhajóval elindult a port-arturi kikötő felé. Számitását részben arra alapította, hogy a sűrű köd tovább is el fogja takarni hajóhadának mozdulatait, de épen a mikor a ködre leginkább lett volna szüksége, egyszerre derűlni kezdett és az oroszok meglátták a japánok redkívüli túlerejét s az orosz hajók, a melyek a kis japán hajóraj üldözésére indultak, azonnal visszafordultak és a szárazföldi erősségek oltalma alá igyekeztek jutni. Togo nyomon követte az orosz hajókat, a melyeknek sikerült a belső kikötőbe eljutni, még mielőtt a japán hajók ágyúzása kárt tehetett volna bennük.
Ebben a pillanatban, épen délelőtt féltizenegy óra volt, borzasztó katasztrófa történt. Az orosz hajóraj élén a „Petropavlovszk” nagy csatahajó haladt. A „Petropavlovszk” épen a kikötő bejáratához érkezett, a mikor a hajó egyszerre felemelkedett, egy pillanatig úgy látszott, mintha föl akarna szállni a levegőbe, de aztán visszazuhant és hihetetlenül rövid idő alatt elpusztult. Erre óriási zavar keletkezett. Az oroszok rájöttek a japánok cselére és minden terv nélkül bombázták a tengert, a minek úgy látszik az volt a czélja, hogy a többi dinamit-aknákat fölrobbantsák s így megakadályozzák, hogy más orosz hajók is úgy járjanak, mint a „Petropavlovszk”.
Az orosz hajók csak ezután vonultak vissza a belső kikötőbe, miközben a japánok az Arany-domb körűl még mindig folytatták ágyúzásukat. délben mindennek vége volt és Togo flottája visszavonult. Másnap, csütörtökön reggel a japán torpedóflottila újra megkisérelte, hogy az orosz hajókat kicsalja a belső kikötőből, de ez a tervük nem sikerült, a belső kikötőben csend volt és még a szárazföldi ütegek sem tüzeltek a japánokra.
Másnap, pénteken reggel újra megjelent Togo nagy csatahajóival és tüntetni akart a kikötő előtt; a Galamb-öböl felől bombázta a port-arturi belső kikötőt, de most az orosz hajók és szárazföldi ütegek is feleltek, a nélkűl azonban, hogy a japán hajóknak kárt okoztak volna. Így végződött a három napi nagy tengeri csata.
