Rákóczi hamvainak hazaszállítása

A király ama kéziratának hatását, mely II. Rákóczi Ferencz hamvainak hazahozatalára utasítja a kormányt, nehány napig megzavarta a vasuti sztrájk. A nemzet érzületében támadt mély érzés azonban most már hálásan fordúl a trón felé. A képviselőház megköszönte a felség elhatározását. Budapest főváros hatósága küldöttséggel járúlt a trón elé s a megyei és városi hatóságok is lelkesülten mondanak köszönetet a királynak.

A függetlenségi Kossuth-párt május 11-iki értekezletén elnöklő Thaly Kálmán bejelentette, hogy a kormányelnök akkép nyilatkozott, hogy a Rákóczi hamvai hazaszállítására vonatkozó rendeletnek politikai czélja nem volt, legkevésbbé pedig a czivillista fölemelésének kierőszakolása. Neki az volt a véleménye, hogy a királyi tényt megköszönni illik, de ez ne legyen holmi túllojális hódoló felirat, hanem a törvényhozáshoz méltó egyenes és férfias nyilatkozat a miért is legczélszerűbbnek vélte, ha a köszönet tolmácsolásával az elnökséget bizzák meg. Majd ismertette Thaly az indítványt, a melyet a párt egyértelműen elfogadott.


A szabadelvűpárt május 11-én Hegedűs Sándor és gróf Tisza miniszterelnök felszólalása után nagy tetszéssel és egyhangúlag fogadta el az indítványt, melyet már akkor az összes pártvezérek aláírtak.
Budapest törvényhatóságának közgyűlése elhatározta, hogy Rákóczi hamvainak hazahozataláért a királynak a főváros közönsége nevében hálafeliratot fog átnyújtani. A feliratot egy küldöttség május hó 13-ikán délelőtt vitte fel a várba s a király külön kihallgatáson fogadta.

Márkus József főpolgármester vezette a mintegy százötven tagú, díszmagyarba öltözött küldöttséget, s ő tolmácsolta a főváros közgyűlésének nagy köszönetét a jóságos szavakért, hogy ma már mindannyian keserűség nélkül gondolhatunk vissza a mögöttünk álló borus korszakra. Mikor az éljenzés csillapult, a király felolvasta a küldöttséghez intézett következő válaszát:


„Különös megelégedésemre szolgált, hogy mult hó 18-án kelt kéziratom, melylyel II. Rákóczi Ferencz idegen földön nyugvó hamvainak hazaszállítását elrendeltem, országszerte oly élénk és hálás visszhangra talált. Értem és nagyra becsülöm a magyar nemzetnek azon kegyeletét, a melylyel kimagasló történelmi alakjai emléke iránt viseltetik s azért szívesen kezdeményeztem, hogy a nemzetnek ily nemes érzületén alapuló ama közóhaja is teljesüljön. Mindig biztam és bizom a nemzet ősi erényében és mindig az volt atyai szívem legfőbb óhajtása, hogy kölcsönös egyetértésben igyekezzünk megvalósítani mindazt, a mi a nemzet javára és dicsőségére szolgálhat. Hű ragaszkodásuk újabb kifejezését köszönettel fogadva, biztosítom kedvelt magyar székvárosomat változatlan kegyelmemről.” (Lelkesült éljenzés.)


A fogadtatás ezzel véget ért. A király válasza fokozta a hatást, melyet a hamvak hazahozatalára tett intézkedése keltett.