Az orosz-japán háború

A szárazföldön is megkezdődött a nagy harcz. Az oroszok eddig a tengeren szenvedett vereségöket mindig azzal igyekeztek szépítgetni s azt hirdették, hogy a szárazföldön föltétlenűl győznek. De a számításuk is ingatagnak bizonyult. A japánok áttörtek a Jalu folyón Mandsuriába és a határfolyó tulsó partjától visszanyomták az oroszokat. Több napig tartott ez a harcz hosszú nagy vonalon a széles folyó torkolatánál, de a japánok oly erejének kifejtésével, mely bizonyítja, hogy ez a nép félelmes ellensége az orosz birodalomnak.

Az újkori hadakozás minden eszközét birja, fegyvert, képzett katonaságot, jó vezéreket vizen és szárazon, s azt a lelkesedést, mely csak nemzeti hadsereget bir áthatni és a hazaszeretet érzéséből táplálkozni. Elcsigázva érkezett az orosz haderő, a japáni haderő is a Jalu folyóhoz, az utnélküli utakon, a soká tartó fagyos tél zivatarai közt, bár a japánok kevésbbé érezték meg a viszontagságokat, mert a kis testű japán nemcsak bátor, hanem nagyon edzett is.

A japánok a Jalu tulsó partján ostrommal foglalták el az Autung nevű orosz erődöt, mely hatalmas katonai erősségnek mutatkozott. A japánok támadása az erőd ellen ép oly merész, mint hősies volt. Elvettek 28 ágyut, elfogtak 28 tisztet és sok katonát. Az angol lapok történelmi eseményeknek mondják az orosz hadállások elfoglalását. Első eset, - mondják, - hogy a sárga népfaj európai mérnökök és szakértők által készült erődítéseket támadott meg a melyeket európai módra képzett katonák védelmeztek.

Az oroszok nagyhatalmi tekintélye szinte babonás félelemmel töltötte el Ázsia népeit. Most már ott is beszélnek róla, hogy a japánnal, tehát egy ázsiai néppel nem birt a tengeren. Beszélni fognak nem sokára arról is, hogy a száraz földön is megverte ugyanaz az ázsiai nép. Ennek pedig az a következése lehet, hogy a khinaiak és mandzsuriai lakosok is rátámadnak az oroszokra.