|
A nemzeti párt újra szevezése
Gróf Apponyi Albert junius 12-ikén Jászberényben megjelent választói közt és kifejtette, hogy mért lépett ki a szabadelvűpártból és mért foglal állást a komány ellen. Ellenzéki programmjába fölvette az önálló vámterületet is. Gróf Apponyi, mielőtt Jászberénybe utazott, értekezett Budapesten a hozzá hű elvtársaival, a kik már ekkor elhatározták, hogy a jászberényi beszámoló alkalmából ujra megalakítják a nemzeti pártot.
Gróf Apponyit számos képviselő kisérte Jászberénybe. A fogadtatás nagyon szives volt. A választók részéről már Hatvanban várta küldöttség Apponyit, s Jászberényben csakugyan megtörtént a nemzeti párt újjászervezésének kihirdetése. Apponyi kiséretében a mellette tartó képviselők csaknem mind elmentek Jászberénybe. Kiséretében voltak gróf Károlyi István, a főrendiház tagja, gróf Batthyány Tivadar, gróf Bethlen István, Bernáth Béla, Sághy Gyula, Pintér Sándor, Smialovszky Valér, Günther Antal, Urmánczy Nándor, Gulner Gyula, Steiner Ferencz, Hammersberg László, Samassa János, gróf Vigyázó Ferencz, gróf Zichy Wladimir országgyűlési képviselők, Déssy Zoltán volt főispán s a néppártból báró Kaas Ivor és Förster Aurél országgyűlési képviselők.
A beszámoló bezséd előtt délelőtt tizenegy órakor történt a piacztéren. Gróf Apponyi Albert beszédének főbb részeiből ezeket adjuk: „Ellenzéki állásba tértem vissza – mondá – különösen azért, mert a kormány politikája a jogos nemzeti igények terén nem tart lépést a nemzeti fejlődés mostani követelményeivel. Nagy okot találok ellenzéki állásfoglalásra a kormány pénzügyi politikájában is, a mely szűkmarkú takarékosság hirdetésével indult meg, a valóságban pedig gyümölcstelen kiadások rohamos emelésével, főleg pedig a militarizmus követelményei előtt való példátlan meghódolással viszi az országot pénzügyeinek megromlása felé.
Régi elvtársaim tulnyomó többsége, bizonyára tiszteletreméltó okokból tőlem elfordult, még olyanok is, a kik érdemben osztják felfogásaimat, más vezéreket keresnek. De mérlegelve ennek a ténynek politikai jelentőségét, lehetetlen abban mást látnom, mint a nemzet kedvezőtlen itéletét az én vezéri hivatottságomról. „A politika, a melyet követni fogok, lényegében azonos a volt nemzeti párt politikájával. Kivánnunk kell a magyar király közjogi megkülönböztetését az osztrák császárétól, külön magyar királyi lobogó és önálló magyar udvartartás által. Követelnünk kell a kormánytól, hasson oda, hogy a magyar király és a magyar trón örököse az évnek jelentékeny részén át az ország területén tartózkodjék, a miből következnék az idegen államok diplomácziai képviseletének is megfelelő időn át Magyarország fővárosában tartózkodása.
Kivánnunk kell saját közös külképviseletünkben és az idegen államokkal kötött szerződésekben Magyarország önálló állami létének érvényesülését és pedig úgy a czímerekben, zászlókban és egyéb külsőségekben, mint a szerződéskötés alakiságában és végül abban, hogy a magyar állami nyelv ismerete minden külképviseleti szervnél biztosítva legyen. Egyáltalán követelni kell nemzetiségünknek a közös ügyek egész terén való tényleges érvényesítését. „Az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben kívánnunk kell magyar tisztek alkalmazását, magyar zászlót, magyar czímert, esküt a magyar alkotmányra és – mihelyt erre az előföltételek megvannak – magyar szolgálati és vezényleti nyelvet: továbbá a katonai oktatásnak és igazságszolgáltatásnak önálló szervezését. Kivánom végül a honvédségnek tüzérséggel és műszaki csapatokkal való ellátását.” |