A tödővész szérumoltásokkal való gyógyítása és az új Szérumoltó Intézet

Sok időnek kellett eltelnie és sok hamis nézetnek megdőlnie, míg nyilvánvalóvá lett, hogy a tüdővészt tulajdonképen mi okozza.

A Krisztus születése előtt 3-400 évvel élt Hippokrates azt hitte, hogy a tüdővész úgy keletkezik, hogy az agyvelőből a garaton keresztűl nyálka folyik a tüdőbe – s ezóta évszázadok gondos buvárlata sem tudta kideríteni, hogy az emberiség halálozásai okai közt oly nagy szerepet játszó tüdővésznek mi az okozója. A buvárkodó orvosok ugyan mindig gyanusnak nézték azt a tömött góczot, az úgynevezett Ťgümőť-t, mely tüdővészes egyének különböző szerveiben, legfőkép tüdejében elő szokott fordulni, de a franczia származású Villeminig, 1865-ig ezeknek a göböknek a tüdővész létrejöttében való szerepe nem volt felderítve.

Villemin ezekkel a gümős anyagokkal egészséges állatokon oltásokat végzett és ekkor vált nyilvánvalóvá az, hogy a gümőkórt egyik állatról a másikra át lehet a gümős anyag útján vinni, tehát a gümőkórnak, más néven tüdővésznek okozója egy különleges anyag: a gümős termék, a mely a tüdőbeteg egyén szervezetében elszórtan, kiváltképen azonban magában a tüdőben található és a tüdő elgümősödésére, elsajtosodására, elpusztulására vezet. Az egészséges állapotban szivacshoz hasonló tüdő likacsai eldugulnak s így a tüdő az élethez szükséges levegő-mennyiséget nem veheti magába, a mi megakadályozza a lélegzést.

Villemin azonban és vele sokan mások is a gümőt a tüdővész okának tartották, holott az csak következmény, okozata egy oknak, terméke annak a baczillusnak, a melyet egyesegyedül kell a betegség előidézőjének tartanunk.

Egy mérhetetlen kicsiny szervezet végzi ezt a nagy pusztítást. A tüdővész okozó Koch-féle baczillus nem nagyobb, mintha egy millimétert ezer részre osztunk és három-négy ilyen parányi részt összetéve elképzelünk. Alig, hogy felfedezték, megkezdték az orvosok az irtó hadjáratot ellene. A kezdeményezés dicsősége e téren is Kochot illeti, a ki valósággal forradalmat idézett elő 1890-ben, a midőn a fennemlített baczillusok tenyészetének glycerinnel készült kivonatával, a tuberculin-nal lépett a világ elé és azt a tüdővész gyógyító eszköznek hirdette.

Ezen kisérletek ugyan – mint azt Korányi tanár a ŤTüdővészť-ről írt munkájában írja - Ťa várakozásnak nem feleltek meg, mégis ezeknek lehet köszönni, hogy a gyógytani buvárlat az annyira fontossá vált szérumterapia medrébe jutott.ť

A vérsavóval: a szérumokkal való gyógyítás, az úgynevezett szérumterapia ma már az egész orvostudományban uralkodik.



A különféle betegségeknél használt szérumokat úgy nyerik, hogy a megfelelő betegség (difteria, himlő, tüdővész) ellen megfelelő eljárásokkal mentesítik (immunizálják) azt az állatot, a melynek a vérét, illetőleg vérsavóját a kezelésre fel akarják használni. Rendesen lovakat, juhokat használnak e czélra. Az illető betegség ellen ekép mentesített állat vérsavójának ez eljárások után most már meglesz az a nevezetes tulajdonsága, hogy vérsavója a betegség által termelni szokott méregnek (toxinnak) ellenmérget (antitoxinját) tartalmazza s ezért magukat a baczillusokat, mint e méreg termelőit, hatástalanná tudja tenni.

Így nyeri Behring is difteria-ellenes szérumát és fő vonásokban ez a most már világhirűvé lett Marmorek-féle szérumnak is az előállítási módja és hatásának titka.

Mennyire lenézték és kicsinyelték annak idején Semmelweist, a nagy magyar orvost, midőn a bécsi egyetemen azt kezdte hirdetni, hogy az ezer és ezer anyát áldozatul követelő gyermekágyi láz ellen az antiszeptikus eljárással lehet eredményesen védekezni! A bécsi egyetemről kiüldözték őt, a ki ma az orvosi tudomány halhatatlanjai, az emberiség jóltevői közt szerepel.

Az úttörők közös sorsa: a kicsinylés, üldözés, félreismerés utólérte Behringet is, midőn difteria-ellenes szérumával ki mert lépni a világ elé és utólérte már Marmoreket is. De mint mindig, most is akadnak hívők, a kik most már az egyik eredményt a másik után adják közre. Dr. Sullier párisi, Dr. Latham angol, Dr. Jaquerod egy svájczi szanatórium (Chamossaire) igazgató főorvosa, Dr. L. J. Lemieux és Dr. A. J. Richer montreali (Canada) orvosok meglehetősen távol egymástól, mondhatni a világnak ellentétes sarkairól hirdetik a Marmorek-féle szérum-terapia eredményeit.

A szérumkezelés módjáról a következőket tartjuk érdekesnek elmondani.
A szérumot oltásokkal a has bőre alá juttatjuk. Ezt azonban a beteg körűlményes előzetes megvizsgálása előzi meg.

A beteg tüdő megkopogtatása mellett sokkal finomabb elváltozásokra ad útbaigazítást a beteg tüdő lélegzését hallgató fül. Ezt igyekszik főleg Marmorek a tüdő elváltozásainál értékesíteni és épen azért a hallgatódzást tökéletesítő eszközt használja állandóan e vizsgálatra. Ez eszköz neve phonendoskop, a melynek egyik, a telefon kagylójához hasonló része a mellkasra, a vizsgálandó tüdőrészlet fölé  jő, a belőle kiágazó két cső pedig a fülhöz illeszthető.

Ezután következik a beteg testsulyának mérése, a melyet azután hetenkint, ugyanazon ruhában és ugyanazon időben ismételnek.

Minden betegvizsgálatnál nagyon fontos a betegtől származó köpet megvizsgálása, hogy a kezelés megkezdésekor a benne levő baczillusok számát megtudjuk és ezeknek a kezelés folyamán elért csökkentését konstatálhassuk. Épen ezért a köpet baczillusainak megszámlálása szintén hetenkint végeztetik. Vidéken kezelésben levő betegek (mint egyik képünkön látható 18) kis fadobozka zárt üvegcsékben küldik be köpetüket.

Magához az oltáshoz olyan fecskendő szolgál, melyen mind a külső cső, mind a dugattyú tiszta üveg. Ez azért szükséges, hogy az oltásnál rendkívül fontos tisztaság a legszigorúbban legyen keresztülvihető.



Az oltás előtt a tűt dezinficziálni, fertőtleníteni kell. Ez legegyszerűbben úgy történik, hogy egy kis üvegcsőbe helyezzük el a tűt, arra vizet öntünk és láng felett 5-10 perczig forraljuk. A forralás után a tűt absolut alkoholba teszszük és ott hűtjük le az oltás pillanatáig.

A legfontosabb dolog maga az oltás. A beteg az oltó asztalra fekszik, mellkasa és hasa szabadon van. Most az oltandó bőrfelületet szigorúan, sebészi módon, letisztítjuk, úgyszintén az orvos kezét is. A teljesen dezinficziált fecskendőbe most felszívjuk a szérumot, melynek kis dugóval és e körül légmentesen parafinnal elzárt (már üres) üvegei a képen láthatók is. Egy üveget csak egyszer szabad használni, még ha a benne levő szérum nem szükséges is az egyszeri oltáshoz, nehogy a már kinyitott üveg tartalma elromoljék.

Az oltás felváltva a jobb és a bal oldalon történik és pedig úgy, hogy az orvos (a mint az a képen is kivehető) a bőrön ránczot emel és ebbe a ráczba a tű segítségével a szérumot befecskendi. Érzékeny egyéneknél a szurás helyét is érzékteleníteni szokták, de ezt rendesen elhagyjuk, mert az egész oltás egy tűszúrásnál nagyobb fájdalmakat nem okoz. A szúrás helyét kis tapaszszal zárjuk el.

Az oltásokhoz a betegek az intézetbe (Lövöldetér 4.) bejárnak; utána bármilyen munkát végezhetnek, napi foglalatosságukban zavarva, családjuk, munkakörükből kiszakítva nincsenek. Az intézet helyiségeit még a betegek várószobája és az orvosi rendelőhelyiség egészíti ki.

A Marmorek-féle szérumoltások eredményei felől napról-napra érkeznek a közlések, a melyek egyértelműleg azt vallják, hogy általa sikeresen küzdhetünk a tüdővész baczillusa ellen. Természetesen ez a küzdelem annál eredményesebb, minél korábban kezdjük az eljárást és minél edzettebb a beteg teste. A test edzése és fejlesztése és ha már a baj beállott, a segély forrásának rögtöni igénybe vétele az oltás sikerének legfőbb előmozdítói.