Ezer gyermek halála

Borzasztó szerencsétlenség történt juniusban 12-én New-York mellett, az East-River-csatornában. A német lutheránusok szent Márk-egyházának vasárnapi iskolája kirándulást rendezett gőzhajón a New-York és Long-Island Cyti közti csatornán.

A hajó tele volt gyermekekkel és azok anyjával. A *General Siocum* nevű hajó vitte a kirándulókat. A Wand-sziget mellett a hajó kigyult, csaknem teljesen elpusztult.

A rajta levők – többnyire gyermekek – ott vesztek a tűzben, vagy ha vízbe ugrottak, ott lelték halálukat. Több mint kétezren lehettek a hajón. Ezernél több az áldozatok száma. Az elmult télen történt egy színházégés Chicagóban az áldozatok tekintetében korán sem volt ily rettenetes.

A gyermekek New-York amaz iskolai kerületéből valók voltak, a hol sok magyar lakik, ott van a Gulyás-negyed is. Valószínű, hogy az áldozatok közt tehát sok magyar gyermek is van. Több család egészen ott veszett, az anya gyermekeivel. Egy család tizenhét tagja közül senki sem menekült meg. A sebesültek közül minden nap többen halnak el a kórházban.

A tűz a konyhában ütött ki, a hol a zsír kifutott. A személyzet a helyett, hogy a jelentéktelen tüzet oltotta volna, elmenekült. A szerencsétlenség a Hell-Gate nevű szűk szorosban történt, Ward-sziget és Long-Island felső részénél, a hol a víznek nagyon erős sodra van, ez is akadályozta a vizbe ugrottak megmentését, noha mind a két part közel volt.

A hajón harmadfél ezren is lehettek. Még nem tudják, hányan vesztek oda. Borzasztó végig menni a németek keleti negyedén, a hol bezárták az üzleteket, az utczán alig látni egy pár gyereket és gyászba öltözve járnak a nők, siratva gyermekeiket, anyát, testvért, rokont.

Nincs ház, melynek halottja ne volna. A legtöbben akkor haltak meg mikor a *General Sloeum* hajó már egészen lángba borult és féloldalára dölt. Az eddigi vizsgálat azt kétségtelenül megállapította, hogy a hajó személyzete gyáván viselkedett. Csak a kapitány maradt a helyén az utolsó pillanatig, a matrózok elsőül menekültek és meg is szabadult a személyzet egy pinczér kivételével.

Egy Hass nevű lelkész a kórházban idegrohamot kapott, aztán idegbénulásba esett. A lelkész feleségével és leányával volt a hajón, a kik a vízbe vesztek. A borzalmakról a következőket beszélte el:

A tűz a hajó első részén tört ki, a hol a konyha volt. A gyermekek épen akkor a hajó hátulsó részében voltak, a hol egy zenekar játszott. Alig egy-két percz alatt oly borzasztóan terjedt a tűz, hogy megfékezésére már gondolni sem lehetett.

A hajó fedélzetén alig láttam száz férfit, de ezek bátran viselték magokat. Feleségemmel és leányommal én is a hajó hátulsó részén voltam. Az asszonyok jajgattak és kétségbeesve szorították gyermeküket keblükhöz.

Sok asszony három-négy gyermeket tartott karjai közt. Sorsuk kétségbeejtőnek látszott és legfeljebb a közt választhattunk, vajjon a tűzben-e vagy a vízben kívánunk-e meghalni. Egyszerre keresztültört a tűz a felső fedélzeten és most valóban borzasztó jelenetek folytak le.

Azoknak az embereknek, a kiket a pokoli hőség nem ölt meg,a hajó vége felé szorították s e közben asszonyokat és gyermekeket halálra tapostak. A nehéz korlát egy része az óriás nyomás következtében ketté tört és nagyon sokan a vízbe estek. Most végre megpillantottunk egy-két mentőcsónakot és újra föléledt bennünk a remény.

Feleségem, leányom és én a hajó szélén álltunk, de anynyira szorítottak bennünket, hogy egyszerre mind a hárman a vízbe estünk. Mélyen alámerültem és a mikor újra a víz színére kerültem, több száz embert pillantottam meg, a kik a víz színén igyekeztek magukat tartani.

Kétségbeesett sikoltásukat sohasem fogom elfelejteni. Körülnéztem, hogy meglássam családomat, de feleségem és leányom nyomtalanul eltüntek. Most elhagyott az erőm, elájultam s csak akkor tértem, s csak akkor tértem eszméletre, mikor már szárazföldön voltam.*