A legnagyobb hajó-szerencsétlenségek közt is párját ritkítja az amerikai +General Slocum" nevű hajó veszedelme, mely alkalommal mintegy 1200 emberélet áldozatúl esett. A rettentő szerencsétlenség, mely az egész világon nagy részvétet és megdöbbenést keltett s melyről mai számunkban amerikai fölvételek nyomán több képet közlünk, a következőkép történt:
A new-yorki evangelikus Szent Márk-egyház iskoláit pártfogoló egyesület mint minden évben, az idén is kirándulásra vitte a tengerre az iskolák szorgalmas tanulóit. Bérbe vett egy nagy hajót, a "General Slocum" nevűt, arra szállította az iskolás fiukat és leányokat tanítóikkal, szüleikkel, összesen 700 gyermeket és 998 felnőttet, hogy a tengerpart mentén fekvő Locust Grove nevű kirándulóhelyre menjenek.
Junius 15-én indultak el.
A mint elértek a Hell Gate (a pokol kapuja) nevű keskeny szoroshoz, melyet mesterségesen vágtak, ma is nevezetes mérnöki munkával a sziklába, - tűz támadt a hajó födélzetén. Nem egészen bizonyos, mily körülmények között ütött ki a tűz, mert az életben maradtak vallomásai eltérők. A jelenetek azonban, melyek a hajón lefolytak, felülmúlnak minden képzeletet.
A zenekar vidám darabokat játszott a kikötőből való elindulás óta s az egész, nagyobb részében nőkből és gyermekekből álló társaság a födélzeten tartózkodott. A tűz kitörésekor irtózatos rémület támadt; a hajó kapitánya, Van Scheick Vilmos, azonnal hozzáfogott az oltáshoz, de az ócska, rozzant hajón legyőzhetetlen erővel s gyorsasággal terjedtek el a lángok. Hozzájárult ehez még az is, hogy a viz-szivattyúk ép a veszély pillanatában felmondták a szolgálatot.
A hajón megszólaltak a gőzsípok, segítséget kérve a közelben járó hajóktól, s mindenki hanyatt-homlok menekülni igyekezett. Anyák a vízbe dobták gyermekeiket s maguk is utánuk ugrottak, hogy meneküljenek a tűztől. A hajó felső hídja egy szempillantás alatt beszakadt, maga után ragadva az alatta s a rajta levők tömegét. Néhányan a mentőkészülékhez rohantak, de ezek el voltak romolva s darabokra szakadtak a kezökben.
Zátonyra vinni a hajót lehetetlen volt, mert a magas szikla-partok megközelíthetetlenek; aránylag hosszú idő alatt tudott csak olyan helyre jutni, a hol a parthoz közeledhetett. A tömeg pedig vad rémületben küzdött, egymás hegyin-hátán, egymást lökdösve be a tűzbe vagy a tengerbe. A hajó legénysége úgy látszik nagyon hamar elvesztette lélekjelenlétét; egy híján mind megmenekült, de a hatóság még az nap fogságba vetette valamennyit.
New-York napokig a megrendítő jelenetek színhelye volt, a mint tömegesen szállították a víz által partra vetett, a hajó roncsaiból vagy a tenger fenekéről előhozott holttesteket, melyeket a kikötőben levő nagy raktárépületekben helyeztek el. A kórházak megteltek sebesültekkel.
Az Egyesült-Államokban általános a felháborodás, mióta az összes részletek kiderültek, mert a szerencsétlenség rémes mértéke nagy részben a hajó-tulajdonos társaság lelkiismeretlenségének tulajdonítandó, mivel az ócska hajón mindazok a készülékek és gépek meg voltak romolva, a melyekkel a tüzet el lehetett volna fojtani, vagy melyek segítségével az utasok menekülhettek volna.
