Alig hogy kissé lecsillapult a „General Slocum” nevű amerikai kiránduló-hajó elpusztulása miatti közsajnálkozás, újabb hasonló nagyságú szerencsétlenség rázta meg a lelkeket; a „Norge” nevű kirándulókat szállító dán hajó elmerülés több száz utasával együtt. Ekkora hajótörés az európai tengerpartokon nem volt a franczia „Bourgogne” hajó 1898-ban történt elpusztulása óta.
A „Norge” junius 22én indult el Kopenhágából 694 utassal, akik közt dánok, norvégok, svédek, oroszok és finnek voltak, sok asszony és gyermek. Viharos, ködös időben haladt a hajó s Skótország nyugati partjának közelébe érve, beleütközött a skót parttól 290, Irland éjszaki partjától 260 mérföldnyire fekvő Rockall nevű sziklaszirtbe, egy a tengerből 70 lábnyira kiálló gránittömbbe. E sziklának, mely ötven mérföld hosszú és huszonöt mérföld széles homokzátonyból emelkedik ki, az a nevezetessége, hogy messzebb esik a szárazföldtől, mint bármely más hasonló nagyságú tengeri szikla a világon.
Az összeütközés után a „Norge” roppant gyorsasággal kezdett alámerülni; az utasok rémülten szaladtak a födélzetre s az ilyen esetekben megszokott jelenetek folytak le a rémületében magából kikelt tömegben. Gundel kapitány, a hajó parancsnoka, a tisztek s a legénység nagyon bátran viselkedtek, megtettek mindent, a mi tőlük telt, leoldották a mentő csónakokat, de a szörnyű tolongás, az emberek fejvesztett kapkodása meghiusította fáradozásukat. A csónakokba annyian ugráltak be egyszerre, hogy alámerültek.
Egy-két csónak mégis elindúlt; másnap regegl nyolcz órakor, huszonnégy órai küzködés után az egyik csónak találkozott a „Salvia” nevű angol hajóval a mely fölvette a benne volt 27 utast. Egy másik angol gőzös, az „Energie” 70, egy harmadik, a „Corovna” 31 utast mentett meg, a kiket mentő-csónakokban a nyilt tengeren találtak. Még 17 utas menekült meg. Ezek mind a hajószemélyzet bátorságának köszönhetik megmenekülésüket. A „Norge” husz percz alatt merűlt alá s körülötte a tenger tele volt holtestekkel és fuldoklókkal.
Gundel kapitány a hajón maradt, a míg az el nem sülyedt; míg lehetett, vezette az életmentést. Aztán beleugrott a vízbe, miközben egyik lábát erősen megsértette s így úszva, sebesülten menekült meg Brunn hajómérnökkel együtt. Mintegy két órai úszás után vette fel őket egy csónak.
a franczia „Bourgogne” hajó 1898-ban történt elpusztulása óta.
A „Norge” junius 22én indult el Kopenhágából 694 utassal, akik közt dánok, norvégok, svédek, oroszok és finnek voltak, sok asszony és gyermek. Viharos, ködös időben haladt a hajó s Skótország nyugati partjának közelébe érve, beleütközött a skót parttól 290, Irland éjszaki partjától 260 mérföldnyire fekvő Rockall nevű sziklaszirtbe, egy a tengerből 70 lábnyira kiálló gránittömbbe. E sziklának, mely ötven mérföld hosszú és huszonöt mérföld széles homokzátonyból emelkedik ki, az a nevezetessége, hogy messzebb esik a szárazföldtől, mint bármely más hasonló nagyságú tengeri szikla a világon.
Az összeütközés után a „Norge” roppant gyorsasággal kezdett alámerülni; az utasok rémülten szaladtak a födélzetre s az ilyen esetekben megszokott jelenetek folytak le a rémületében magából kikelt tömegben. Gundel kapitány, a hajó parancsnoka, a tisztek s a legénység nagyon bátran viselkedtek, megtettek mindent, a mi tőlük telt, leoldották a mentő csónakokat, de a szörnyű tolongás, az emberek fejvesztett kapkodása meghiusította fáradozásukat. A csónakokba annyian ugráltak be egyszerre, hogy alámerültek.
Egy-két csónak mégis elindúlt; másnap reggel nyolcz órakor, huszonnégy órai küzködés után az egyik csónak találkozott a „Salvia” nevű angol hajóval a mely fölvette a benne volt 27 utast. Egy másik angol gőzös, az „Energie” 70, egy harmadik, a „Corovna” 31 utast mentett meg, a kiket mentő-csónakokban a nyilt tengeren találtak. Még 17 utas menekült meg. Ezek mind a hajószemélyzet bátorságának köszönhetik megmenekülésüket. A „Norge” husz percz alatt merűlt alá s körülötte a tenger tele volt holtestekkel és fuldoklókkal.
Gundel kapitány a hajón maradt, a míg az el nem sülyedt; míg lehetett, vezette az életmentést. Aztán beleugrott a vízbe, miközben egyik lábát erősen megsértette s így úszva, sebesülten menekült meg Brunn hajómérnökkel együtt. Mintegy két órai úszás után vette fel őket egy csónak.
