Bűnösök vagyunk mi…

…akár a többi nép. Ez igaz, de nem jogosít fel bennünket, magyarokat az elhallgatásra, a letagadásra, még akkor sem, ha Cseres Tibor megírta a Hideg napokat (1964). Márpedig ez történt, bár meglehet, hogy csak az én figyelmemet kerülte el az 1942 januárjában elkezdett razzia híre. Horthy Miklós mohácsi beszéde ide, Teleki Pál öngyilkossága oda, a magyar-szerb viszony nem úgy alakult, mint sokan remélték. Főként a kisemberek. Az eredetileg partizánok ellen irányuló akció szerb, zsidó, cigány, ruszin, orosz és magyar, többségében ártatlan áldozatot követelő vérengzéssé, tömeggyilkossággá fajult.
Mondhatnánk: háború volt, ahol ez természetes.
Mondhatnánk: a szerbek busásan visszafizettek.
Sorolhatnánk pro és kontra számadatokat az áldozatokról.
Érvelhetnénk az ügyek mellett és ellenük.
Feszegethetnénk Szombathelyi Ferenc, Feketehalmy-Czeydner Ferenc, Grassy József, Deák László, netán Talján József, vagy Tito és csapata felelősségét.
Megtehetnénk, ám a tényeken mindez nem változtatna.
Mi megtettük. Bűnös módon.
Ők megtették. Bűnös módon.
A mi Glatter Miklósunk, aki Radnóti Miklós néven írta be nevét irodalmunkba, nem tudhatta, bár sejtette, hogy durván (igen durván) mindössze két éve van haláláig. Megírta: tudjuk, miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép.
Tudjuk, ha engedik tudnunk.
Tudjuk, ha akarjuk tudni.
Tudjuk, ha merjük tudni.

Tánczos G. Károly