A Képzőművészeti Társulat kiállításából.

Folytatjuk szemlénket a Képzőművészeti Társulat téli kiállításában a bemutatunk újra néhány képet, melyek tárgyuknál vagy előadási módjuknál fogva méltán lekötik érdeklődésünket. Itt van mindjárt az újabban sokat emlegetett Boruth Andor festménye: Egy lovag. A fiatal gróf Andrássy Károly arczképe ez lóháton, pánczélosan.

Megfestése, vagyis inkább tárgyalási modora Velasquez hasonmásaira emlékeztet, melyekből a fiatal festő sokat tanúlt s melyek csakugyan utánzásra érdemes példányképek. Jobb szerettük volna, ha Boruth nem a külsőségekhez tapad, hanem a nagy spanyoltól csak azt sajátítja el, a mi annak erejét és dicsőségét alkotja: a jellemzés kiválóságát. A törekvés Boruthban erre is megvan: a kis lovag arcza beszédes, sokat kifejező.

Genre-képet küldött Deák-Ébner Lajos: a Baromfivásárt. Az előtérben kofákkal alkudozó parasztasszony, kissé távolabb szekérből kifogott lovak láthatók, míg a háttérből falusi házikók fedelei tűnnek szemünk elé. Jól ismert, de változataiban mindig új kép, melyet művészünk az előadás bravourjával tudott érdekessé tenni.

A szegényebb osztály életéből megkapó jelenetet mutat be Zemplényi Tivadar képe: az Öregek vagyunk! Férj és feleség ülnek egymás mellett a padon; de gondolatuk nem a szép múltban révedez, hanem a jelenbe és jövőbe pillant, mely minden hihetőség szerint gondokkal terhes. Legalább erre vall az asszony kérdő tekintete s az a csüggedtség, mely a férfi elmélázásában nyer kifejezést. Zemplényi kitünő jellemzéssel tudta elénk varázsolni két lélek megnyilatkozását.

Knopp Imre képe egy viráglugasban ülő fiatal leánykát ábrázol: Miss Audrey Macredyt. A képet az előadás egyszerűsége és keresetlen volta teszi bájossá. Basch Gyula egy bájos profil-arczképet küldött, Pulszky Tessa hasonmását. A rajz szabadosságát, a szinezés finomságát, Basch előnyeit, ezen a képen is megtaláljuk.

A vízfestményeket szemlélve, Tull Ödön képe: A gyenge aratás állít meg előadásának keresetlen könnyedségével. Ez a fiatal festő folyvást halad s egymás után győzi le az aquarell-festés nehézségeit.

---

Zombory Lajos, ki gyorsan emelkedik legjobb állatfestőink közé, Pihenőben czímmel részint heverő, részint a vízpartján álldogáló teheneket festett. Ezen a képen kellemesen hat reánk, hogy állatai szinte élni látszanak.

A magyar tájképfestés régi mestere, Spányi Béla nagyon poetikus, minden ízében hangulatos festményt ad a Hajnali szürkület-ben. Valóságos költemény ez a kép, melynek szemlélésével alig telhetik be a néző.

Szintén a tájképfestést képviselik figyeleme méltó alkotásokkal az újabb, de jó hangzású névvel biró nemzedékből Katona Nándor, s művészetünk még mindig fiatalos erővel dolgozó veteránja: Telepy Károly, kinek egy-egy szép tájképét mutatjuk be.

A szobrok közt feltűnik Tóth István erőtől duzzadó alakja: A küzdelem. A ki ezt a szobrot mintázta, kitünően ismeri az emberi testet; de ennél is többet tud: a régi mesterektől elsajátította a jellemzés, a hatásos kifejezési mód titkait.