Jókai

Jókai Mórról ne írjatok ódát
Nem óda, nem,- dal kell neki.
Magasztosak, de hidegek az ódák,
A magyar nemzet nagy mesemondóját
Szívbeli, szép magyar dal illeti!

Hanem az a dal, a mi Róla szól majd:
Imádságos, szép dal legyen.
Költője mártsa tollát napsugárba,
S rejtőzve nyiló rózsák lugasába,
Úgy írja áhitattal, lelkesen!

S dala legyen egy más, tisztább világból
Közénk szálló melódia.
Zengje a szépet még százszorta szebbnek,
Hadd lásson eget-földet fényesebbnek,
Azon át a múlandóság fia!

És zengje az eszmények győzedelmét,
Keresztül minden poklokon...
S hogy az erény, a szeretet, a jóság;
Ember-szivünkben mind igaz valóság;
Hisz' e föld a csillagokkal rokon!

S legyen a dal tőrülmetszett magyar dal,
Magyar lélekből fakadó;
Megértse- mint őt,- kezdve palotákon:
A bojtár is az endrédi határon...
Hozzája méltó, kedvünkre való!

-Jókairól, óh, ne írjatok ódát.
Nem óda, nem,- dal kell neki.
Magasztosak, de hidegek az ódák,
S a magyar nemzet nagy mesemondóját
Szívbeli, szép magyar dal illeti!

Szabolcska Mihály.