Egyik legeredetibb és legkedvesebb csoportja a magyar osztálynak szövő- és háziiparunk kiállitása, melynek ép oly ötletes, mint müvészi a berendezése és diszitése.
A főbejárat két oldalán egy-egy dombormű van gipszből, színes kivitelben, életnagyságu alakokkal. Az egyik a magyar diszruhát mutatja be egy főúri nász keretében. A mentés, dolmányos urak, a magyar ruhás szép asszonyok mindenike valósággal egy-egy studium.
A másik a népies ruházatot tünteti egy fonóbeli jelenettel. Valamennyi alak élettel teljes, magyar alak.
Mind a két szobocsoportozatot Ligeti Miklós mintázta ügyesen, találóan.
Az egész csoport berendezésén meglátszik a művészi kéz munkája. A magyar szöttesek motivumai uralkodnak az egészen s szép harmóniába olvadnak a hazai szövő és háziipar termékeivel, melyek közül kitűnnek és Párisban is rendkivüli keresletnek örvendenek a pozsonyi Izabella-nőegyesület szép himzései és a kalotszegi varrottasok.
A műipari csoportban feltünést kelt Szent István aranyos hermája, melyet a kalocsai érsek engedett át a kiállitás számára. Mellette egyik oldalon a Zsolnay pompás keramika-kiállitása, a másik oldalon pedig a magyar üveggyárak készitményei láthatók. Sok nézője van itt két szép teremnek is. Az egyik Budapest székesfőváros polgármesteri szobája magyaros butorzattal, a másik az uj budai királyi palota Szent István terme, Roskovics Ignácztól festett s majolikába égetett történeti alakjaival.
Mint minden téren, itt is tanuságot tettünk arról, hogy haladunk, de nem tévesztjük szemünk előtt soha a nemzeti irányt és a nemzeti alapot.
