|
Koburg Lujza elszöktetése II.
Az előzőnapon elkezdett czikk-sorozatunkat Lujza herczegnő elszökéséről folytatjuk.
A herczegi férj Fülöp kijelentette a franczia lapokban, hogy felesége adósságait nem fogja kifizetni. Mattasich még a tavaszszal a herczegnővel Horvátországba, a lobori kastélyba ment, mely Mattasich nagybátyjának, gróf Keglevich-nek a tulajdona.
A herczegi férj jogi képviselője, dr. Bachrach megjelent Loborban és a herczegnőt szakításra akarta bírni, Mattasichnak pedig állítólag tekintetes összeget ajánlottak fel. Bachrach nem tudott elérni semmit. Ekkor Mattasich hivatalos felszólalást kapott, hogy menjen Zágrábba, a hol katonai orvos fogja megvizsgálni. Mattasich elment és letartóztatták, mert vádat emeltek ellene, hogy váltókat hamisított. Lujza herczegasszonyt ugyanakkor (1898. május elején) dr. Pierson lindenhofi szanatóriumba vitték. Mattasichot a katonai törvényszék váltóhamisításért, mert Lujza herczegnő és Stefánia főherczegnő nevét írta a váltókra, hat évre ítélték és rangjától megfosztották. Az ítélet mindenfelé nagy feltűnést okozott.
A felebbezésnél Mattasichot csak Stefánia nevének hamisításáért ítélték el négy évre, noha folyton ártatlanságát hangoztatta. A möllersdorfi katonai fegyházba zárták, 1902. augusztusban kegyelmet kapott és kiszabadult. Azóta folyton azon fáradozott, hogy a herczegnő közelébe jusson, a mi egy ízben sikerült is neki Cosvigban, a mikor a herczegasszony kikocsizott.
Akkor kiutasították Szászországból a volt főhadnagyot, a ki azóta részint Horvátországban, részint Budapesten lakott. Legutóbb hosszan tartózkodott Párisban s pénzt igyekezett szerezni, hogy a herczegnőt kiszabadítsa. A herczegnő úgy tett, mintha gyűlölné Mattasichot.
Legelőször és legkörülményesebben a herczegnő férjének bécsi ügyvédje, Bachrach kormánytanácsos értesült a szökésről; Bachrach rögtön tudósítást küldött Fülöp koburgi herczegnek, a ki ebenthali birtokáról azonnal Bécsbe sietett. A herczegnő őrzésére különben megkérték Alberti fürdő-igazgatót is, a ki minden nap reggeltől estig nyomában volt a herczegnőnek. Az elsteri Wettinorhor-szálló, a melyben lakott, Pierson titkos tanácsos sógornéja tulajdona.
A hálószobában mindig ott aludt a herczegnő kutyája, melyet férjétől kapott. Mivel a kutya nem ugatott, s a szökés annyira zajtalanúl történt, hogy nem ébredt föl a szomszéd szobában alvó Gebauer kisasszony sem, kétségtelen, hogy a herczegnő a magaszántából hagyta el a szállót. Az őr, a kinek egész éjjel a herczegnő szobája előtt kellett volna ülnie, nyilván nem tette a kötelességét. A herczegnő augusztus 30-ikán este roszúllétről panaszkodott, este tíz órától éjfélig beszélgetett a környezetével s megkérte a komornát, hogy másnap reggel tíz óráig ne keltse fel. A szállóban nem is vették észre a szökést, csak augusztus 31-ikén, szerdán reggel tíz óra körül.
Az ágy érintetlen volt, a szekrények ajtaja tárva volt s néhány kisebb útitáska hiányzott a szobából. Kihallgatták a herczegnő őrét is, a ki azt vallotta, hogy egész éjjel a hálószoba előtt ült, nem látott és nem hallott semmi különös dolgot, - valószínű azonban, hogy az őr egész éjjel a szobájában aludt. Sejtik, hogy a szökésben részes volt egy asszony is. Stöger Mária, a möllerszdorfi katonai fegyház kabinosnője, a kivel Mattasich fogsága alatt ismerkedett meg, s talán pénzt is adott Mattasichnak, a ki Lujza herczegnőről írt könyvéért 20,000 koronát kapott, de különben nem volt pénze.
Egyesek azonban segítették, még osztrák politikai pártok is, melyek a katonai bíróság ítéletéből tőkét csinálhatnak. Ugyanis ha a herczegnő szabad és az orvosok ép elméjűnek mondják, hiteles vallomást tehet a váltókról.
A hitelezőknek is érdekökben fekvőnek látszik, hogy a herczegnő épelméjűségét megállapítsák, mert az adósságok egy részének kifizetését Fülöp herczeg feleségének beszámíthatatlanságával támadta meg. A szöktetés költségeire azonban alkalmasint a párisi *Journal* munkatársa Noussan Henri adott legtöbbet, hogy a lapban közölhessék a herczegnő naplóját, mert mióta felügyelet alá helyezték, megírta a mi vele és körülötte történt. |