Lendvayné halála mély részvétet keltett a művészvilágban és a szinházlátogató közönségben, melynél két nevezetes művészcsalád emlékezetét tartotta friss emlékezetben. Már régebb idő óta betegeskedett, a nyáron szélhüdés érte, de a napokban annyira jól érezte magát, hogy a szinháznál játékra jelentkezett. A november 21-22-ike közti éjjel újabb szélhüdés érte s reggel meghalt.

A holttestet november 24-ikén délelőtt a Nemzeti Szinházhoz szállították s ennek udvarán helyezték ravatalra, id. Lendvay Mártonnak ott levő érczszobra előtt. A ravatalt, a koporsót elborították koszorúkkal. Sz. Prielle Kornélia koszorújára azt a szalagot kötötte, a melyet egy nagysikerű föllépése alkalmával ezelőtt 60 évvel id. Lendvay Mártontól kapott egy koszorúval együtt.

A szalag fölírása most ez: "A széplelkű és legjobb szívű nőnek, Lendvayné Fáncsy Ilonának. Isten veled.- Sz. Prielle Kornélia".Pályatársai meghatottan állták körül a ravatalt november 24-ikén délután a temetéskor.

A szinház előtti térséget is nagy sokaság lepte el. A Nemzeti Szinház tagjai Somló Sándor igazgatóval jelentek meg. Ott volt gróf Keglevich István egykori intendáns, Bezerédj Viktor miniszteri tanácsos, K. Lippich Elek osztálytanácsos, stb. Az egyházi beszentelés után Császár Imre búcsúztatta el a halottat a Nemzeti Szinház nevében.

A Kerepesi-úton végig sűrű tömeg állt, míg a koszorúkkal elborított, hatlovas gyászkocsi elhaladt. A temetőben Mihályfi Károly, a Nemzeti Szinház művésze mondta az utolsó búcsúszót.