A betörő nagyzási hóbortja

Téved, a ki azt hiszi, hogy a betörő mind tagbaszakadt ember, tenyeres talpas: az ideg-s izomerő, egy-egy tipusa Ellenkezőleg, nagyon is sok czingárképű legényke van köztük, a kinek idegei éppenséggel sincs rostokból alkotva, s beteges fantáziával törtet elő a bűn utján.

A kényesség betegsége: a neurasthia s hóbort ép ugy kísért köztük, mint azok között, a kik puha vánkoson alusznak, s egy-egy Wertheim kassza biztos közele alkalmazza őket az élet viszontagságai és fáradalmai előtt. Jellemző alakja ezeknek az idegbeteg bűnösöknek Gottfried Béla, a Fiumében elfogott betörő.

Valami kisebb dologban került hurokra. S egyszerre csak a mi hősünk odaáll a vizsgálóbíró elé.
- Nagy bűn nyomja a lelkiismeretemet. – kezdte. Ne keressék többé a pénzeslevélhordó merénylőjét. Én voltam az, a ki a József-köruton leütöttem Boda Istvánt, s elraboltam pénzét.

A vizsgálóbíró kétkedve nézett rá.
- Maga, ez a vékonypénzű legényke? Hihetetlen!!
- De bizony… Hát csak nem hazudnám ilyet, - felelt sértődötten az ambicziózus tolvaj.

Nosza megindult a táviratozás, sürgős levélváltás. A budapesti rendőrségen már éppenséggel fejcsóválva fogadták a hírt. Ismerték már Gottfried Bélát erről az oldaláról. Tudták, hogy néhanapján különös előszeretettel elálmodozik véres bűntényekről, melyeknek ő a képzeletbeli hőse.

---

Gottfried Béla azonban makacsul kitartott szörnyű önvádja mellett. Felhozták tehát Budapestre. Itt szembeállították az áldozattal, a tanukkal. Egyik sem ismerte fel benne a merénylőt. Végre is sarokba szorítva, nagy sunyi módon visszavonult.

- Hát jól van, nem igaz abból egy szó sem. Hazudtam.
- De hát miért? Megőrült? Mi czélja volt ezzel?
- Egy kis hírnévre akartam szert tenni…S arcza elégült mosolyra vált.

Csakugyan be is vált. Gottfried Béla neve heteken keresztűl ott pompázott a riporterek hasábjain, s terjedt szét híre, neve széles ez országban. A rendőrség pedig csak azt sajnálta, hogy büntetőtörvény könyvünkben hiányzik egy szigoru paragrafus, melynek *a hatóság félreveztése* a czíme. Így büntetlenül gyakorolhatta Gottfried Béla is – mint annyi más – nagyzási hóbortját.

Azaz talán még sem. Hóbortossága mégis csak beprotegálja oda, a hol tulajdonkép a helye: az elmegyógyintézetbe.

Mert hát Kreft-Ebbing is kissé elképedve fogadná ezt a nagyzási hóbortot, a mely – a rablógyilkosság véres babérjaira vágyik.

Itt adjuk a meghibbant eszű betörő arczképét.