|
Lenkei Henrik: „Uj versek”
A szerző nem annyira az érzések embere, mint inkább a reflecióé, az úgynevezett gondolati költészetet műveli legtöbb sikerrel s még a hol a tiszta líra hangját üti is meg, érzése könnyen átmegy reflexióvá. Életfelfogását a csöndes, visszavonúló megadás jellemzi, bizonyos iróniával nézi a világ folyását, egyébként elmélkedését nem annyira mélység, mint a túlzásoktól tartózkodó józanság jellemzi.
Képzelete nem nagyon szárnyaló, nyelvének is kevés az ércze és gazdagsága, ezért gondolatai kifejezésében nem mindig oda talál, a hova czéloz. Ez utóbbi hiányait leginkább érezni ott, a hol pointe-ra törekszik. Szereti a példázatok manapság kevéssé művelt műfaját s a szatirában is ügyes.
Kötete négy részre van osztva, ezek közől azonban csak az „Enyéim” czímű cziklus válik erősebben külön a többitől, mert ebben családi boldogságát énekli néha nekimelegedő érzelmességgel. A többi részekben inkább közdolgokra fordítja szemét s inkább elménkhez igyekszik szólni, mint szivünkhöz s tárgyaiban elég változatos is tud lenni.
Intelligentiája, izlése, gondolkodásának az ideálok felé forduló iránya általában rokonszenvessé teszi a verskötetet, mely a Pallas-részvénytársaság nyomdájából került ki s ára 2 korona 50 fillér. Mutatványúl a következő verset közöljük: |