Kisebb-nagyobb mértékben, de csaknem világszerte a bankszervezetnek mélyreható átalakulásával állunk szemben.
A folyamat két főmomentuma határozottan fölsimerhető. Az egyik a bankok fiókhálózatának mind nagyobb kiterjedése, a másik a kicsi és közép bankoknak egy nagyszabásu vállalatba való egyesítése, illetve beolvasztása.
Ez a fejldődési processzus nálunk Magyarországon is megindult.
Egyelőre a bankfiókoknak a vidékre való kitolásának formájában jelentkezik; nem fog azonban elmaradni az átalakulási folyamat másik fázisa sem, mely Anglia után most főleg Németországban került napirendre. Ezen átalakulásnak tagadhatatlanul messzire nyuló következményei vannak.
A fiókhálózat kiszélesbítésének okai első sorban abban a törekvésben keresendők, hogy a bankok hatáskörébe a népesség uj rétegei is belevonhatók legyenek.
Bankösszeköttetésekkel eddig csaknem kizárólag a nagyobb gazdasági egyedek (iparvállalatok, tőkeerős kereskedelmi cégek, stb.) birtak mig a társadalom közép- vagy alsóbb osztályai annak jótéteményeit nélkülözni voltak kénytelenek. Maguk a bankok fiókhálozatuk révén betéteiket és általában forgalmukat jelentékenyen fokozhatják, azonfelül messzi vidékeken tőkéiket sokkal kedvezőbb föltételek mellett, helyezhetik el, mint tehetik a forgalmi gócpontokban, ahol élénkebb versenynyel kell megküzdeniök.
Mindenesetre rendkívül tanulságos szemlélni azon hatást, melyet a bankszervezetben megindult eme fejlődési folyamat maga után von. Oly államokban, amelyekben a magánbankári intézmény azelőtt nagy virágzásnak örvendett, ezen osztály elhanyatlása mindjárt a részvénybankok keletkezésekor megkezdődött ugyan de rohamosan csak a bankélet terén beállott uj események folytán következett be.
A bankszervezet uj kialakulásának azonban más irányban is fontos következményei vannak.
Nem kicsinylendő hatás várható a bankszemélyzet szellemei nivója emelése szempontjából, mert a központi iskolázott tisztviselők küldetnek a vidéki fiókokhoz s így szélesebb látkör, alaposabb képzettség érvényesül az ügyletek elintézése körül.
A bankoknak nagy üzemben való szervezkedése szilárdan tagolt tisztviselő hierarchiát hoz létre.
Ezen belül az egyéni kiváló tulajdonságokkal biró tisztviselőknek inkább van módjuk vezető szerephez jutni, miután a fiókok élén az önálló tevékenységre sürübben kinálkozik alkalom. Bizonyos azonban, hogy azon szoros személyes összeköttetés, mely magánbankár és ügyfelei közt fönnállott, az uj bankszervezet mellett megszakad s annak előnyeit most más tényezőknek kell pótolniok. A személyi hitel mivelésére a változás alig lehet kedvező hatással.
Egészben véve a nagyközönségnek mégis lesz oka az uj renddel megelégedve lennie.
Amitől ugyanis eleinte tartottak, hogy t. i. a központosítási törekvések a bankéletben bizonyos monopoliumot fognak teremteni, amennyiben a megmaradó nagy intézetek a kartel valamely formáját valósítják meg s a közönségre alacsony betét-kamatot és magas kölcsönkamatot fognak rákényszeriteni, ez egyáltalában nem következett be, sőt – a jelenségek határozottan erre vallanak – az ellenkező eredményre van kilátás. Ép a központosítás, párosulva a fiókrendszer elterjedésével, a bankok közt erős versenyre vezet, melynek kihatása, hogy a közönség kedvezőbb kamatviszonyok élvezetébe jut és általában kényelemre, előzékenyebb kiszolgálásra nagyobb gond fordittatik.
