Ha jól belegondolunk, a történelem során minden találmánnyal megörököltük annak hibáit is. A kocsikerék kiesik, a porcelán törékeny, a háztető beázik, a puska visszafelé sülhet el és a csap – csepeg. Még mindig.
Mitől is hagyná abba, hiszen a csapoknak csak a dizájnja változott – rézből acélra, nikkelesre, krómozottra, majd a legújabb divat szerint újra vissza rézre; antikra, kubistára, egykarosra, légkeverősre… – a tömítés maradt. Kenderkóc. Jól bevált, minek változtatni? A csepegést pedig lassan úgy megszokjuk, hogy már hiányozna is.
Hogy közben akár naponta 300 liter vizet is elcsepegtetünk az egyre fogyó készletből? Azt valószínűleg utoljára 1900-ban számolták ki.
