Stefánia és Erzsébet főherczegnők

Boldogult Rudolf trónörökös leánya, Erzsébet főherczegnő, a múlt év szeptember 2-án betöltötte 16-ik évét s ezzel életének abba a szakába ért, mikor az uralkodócsalád házi törvényei szerint nagykorúnak nyilváníttatván, a világba be kell vezettetni, majd saját külön udvartartást is kapnia.


A világba való ünnepélyes bevezetésére a mostani farsang első udvari bálja volt kitűzve, mely a jelen január hó 9-én a bécsi Burgban nagy pompával ment végbe.

 

A kápráztató fényű bálteremben különösen Erzsébet főherczegnő felé fordult a közfigyelem, kinek nyúlánk, karcsú termete kimagaslott a többi fiatal leányok közül.

 

Most tehát be van mutatva a világnak a viruló ifjú hajadon, ki eddig inkább csak a szűkebb családi körben és a nevelésével foglalkozó személyzet társaságában élt.

 

A kiknek alkalmuk nyílt, hogy házi életöket közelebbről szemlélhessék, nem győzik magasztalni azt a szeretetet, mellyel Stefánia özvegy trónörökösné és leánya egymáshoz ragaszkodnak, se nem győzik dicsérni azokat a szép tulajdonságokat, melyekkel a fiatal főherczegnő oly gazdagon meg van áldva.

 

Erzsébet főherczegnő igen hasonlít édesanyjához, kit már magasságban is utolért. De dicsőült nagyanyjához, Erzsébet királynéhoz is több tekintetben hasonlít, különösen, mikor lovagol. Épen oly deli tartással ül nyergében, mint felejthetetlen nagyanyja egykor.


A fiatal főhercegnő nemcsak testileg, hanem szellemileg is igen korán fejlődött. Könnyen, kedvvel és sokat tanul. Kevés olyan nőtagja volt még az uralkodó-háznak, a ki oly korán és oly tökéletesen megtanult volna magyarul, mint Erzsébet főhercegnő, ki mellett zsenge kora óta két magyar tanítónő volt s kit a vallástanra is magyar tanár okatott. Ennek tulajdonítható, hogy nemcsak jól tud, hanem szeret is magyarul beszélni; örömest olvassa a magyar lapokat és könyveket is.

 

A művészetek közül különösebben a rajzolást szereti és gyakorolja. Ezt a hajlamot bizonyára édes anyjától örökölte, ki tudvalevőleg művészileg rajzol. Szereti a női kézimunkákat is, valamint általában igen érdeklődő. Abban megboldogult édes atyjához hasonlít, hogy szereti a természetet s annak szépségeit. Mindig nagy boldogságára szolgált, ha édes anyjával egy-egy nagyobb utazást tehetett valamely szép vidékre.


A fiatal főhetczegnő rendkívüli szeretettel, tisztelettel ragaszkodik édesanyjához, kinek annyi év óta ő volt legnagyobb öröme és legfőbb vígasztalása; szinte imádja és csodálja királyi nagyatyját, ki viszont a legnagyobb szeretettel, tisztelettel viseltetikő iránta. Környezetéhez szíves, leereszkedő s örömest segít mindnekin, a ki hozzá folyamodik, vagy kinek bajáról értesül.