A nyomor

Budapesten özv. Windhager Józsefné egy erdőőr özvegye e hónap elsejéig együtt lakott a fiával.
Windhager Timót a Ganz-gyárban mint géplakatos dolgozott.

Tizenegy évvel ezelőtt halt meg a férje, azóta folytonos nyomorban élt.
Most rábirta a fiát, hogy utazzanak Resiczára szerencsét próbálni. Azonban itt sem fordult jobbra a sorsuk és az anya arra kérte a fiát, hogy haljanak meg együtt. A fia vásárolt is revolvert, de nem volt lelke anyját megölni. Ekkor elhatározták, hogy visszautaznak a fővárosba.

A mikor Budapestre érkeztek, kimentek a Népligetbe és itt akarták végrehajtani sötét szándékokat.

A fiú azonban most sem volt képes a szörnyű tettre. Két nap, két éjjel éhen, álmatlanul bolyongtak a fővárosban, mig végre egyik éjszaka a szerencsétlen özvegy az Egyetem-téren eszméletét veszitve, összeroskadt. A fiú odament a sarkon álló rendőrhöz s megkérte, kisérje be őket, mert éhen pusztulnak. A rendőr teljesitette kérésüket s a tolonczházba vitte, a honnan azonban csakhamar elbocsátották.

Jószivű emberek vagy háromszáz koronát gyűjtöttek számukra.