A bonyolult válság megoldásáról

Mikép lehet kibontakozni a mai bonyodalmas helyzetből, sok különféle tervezgetések merülnek föl. Nem érdektelen ezek közül az, melyet a szövetkezett ellenzékkel tartó Budapesti Hirlap egy politikus véleményéből közölt a következőkben:

Az első eshetőség az, hogy a szabadelvűpárt kebeléből alakúl új kormány. Ennek az eshetőségnek gyöngéje, hogy a szabadelvűpárt kisebbségben van. Ha magához vonja a disszidenseket: akkor is kisebbségben van. Ha a néppárt a maga egészében bevonula szabadelvűpártba: ezzel sincs segítve a bajon; mert ha a kifejezetten klerikális néppártiak (Molnár János s még néhányan) belépnének a szabadelvűpártba: akkor más húsz harmincz tagot kiszoritanának belőle s még kevésbbé volna meg a többség, mint azelőtt.

Ha pedig a néppártnak csak olyan tiz tagja lépne be a szabadelvűpártba, a kinek szabadelvűsége ellen nem lehet komoly kifogást tenni: ezzel még nem volna meg a többség. Be kellene vonni tehát az ujpárot is, a melyet könnyebben fogadna be a szabadelvűpárt, mint a néppártot, bárha Bánffy programmja két sarkpontban (a hadsereg és a vámterület) kérdésében éles ellentétben áll a szabadelvűpárt programmjával. Így valahogy létrejönne a hatvanehetes többség, de marczangoló ellentétekkel a belsejében.

A második eshetőség volna, ha a disszidensek csoportja, illetve Andrássy Gyula gróf vállalkoznék kormány alapitására egy általa adandó programm alapján. De a disszidensek csoportja magában kicsiny s kormányt alakítván, kénytelen volna egyfelől a szabadelvűpártra támaszkodni, másfelől a függetlenségi pártra. Így ki lenne szolgáltatva a különböző pártok kénye-kedvére.

A harmadik eshetőség volna végül az, ha a szövetkezett ellenzék alkotná meg az új kormányt, szorosan körülírt munkaprogramm alapján. Ezt a munkaprogrammot olyképen szerkesztenék meg, hogy megfelelne a hatvanhétnek s nem sértené a negyvennyolczat. Tisza István gróf is hangoztatta ismételten, hogy ő s vele a szabadelvűpárt a negyvennyolczas vivmányok védelmére és a negyvennyolczas eszmék megvalósitására törekszik.

Miért ne mondhatná ugyanezt a szövetkezésben részes többi hatvanhetes párt is? Ily alapon létesülhetne kormány, melynek tagjai lehetnének Andrássy, Kossuth, Apponyi, stb. Kérdés azonban, még pedig nagy és fontos kérdés: mit szól a szélsőbalpárt által formulázandó programmokhoz – a király!