Búcsúzunk Beniczkyné Bajza Lenkétől

Bajza József leányának halálát még akkor is részvéttel jegyezné föl az irodalom, ha nem lett volna maga is kedvelt és jeles irónő, mert a név, melyet viselt, irodalmunk legnemesebb hagyományaira figyelmeztet.

S annál élénkebben érezzük a veszteséget, mert most megszűnt dolgozni az a toll, mely évtizedeken át annyi olvasónak szerzett élvezetet s nem fogja űzni játékait az a képzelet, mely annyi tetszetős képet rajzolt sok ezerek lelke elé.

S veszteség Beniczkyné Bajza Lenke halála az előkelő fővárosi társadalomra is, melynek egykor ünnepelt szépsége s mindig általános kedveltségben és tiszteletben állott szereplője volt s melyben sokat tett arra, hogy a társaság s az irodalom és művészet előkelőségeit közelebb hozza egymáshoz.
Főleg azonban mégis mint irónő játszott jelentős szerepet.

Meg volt áldva az irói hatás sok adományával, melyek tetszést és népszerűséget szereztek műveinek. Évtizedeken át folyton nagy olvasó kör sereglett köréje, a melynek érdeklődését ébren tudta tartani szorgalmas munkásságával.

Ügyesen tudta szőni meséit, volt érzéke az érdekes helyzetek értékesítése iránt s előadásából nem hiányzott az élénkség; a közönségnek kedvére való gyöngéd érzéseket rajzolt s szereplő alakjai iránt rokonszenvet tudott kelteni.

Általában regényei egy gyöngéd, lágy és nemes érzésű lélek kifolyásai voltak. Termékenységre regényiróink közül csak Jókai és Jósika múlják fölül. „Regényei –irja róla Rákosi Jenő – a legszélesebb rétegek olvasókedvét táplálták országszerte. Kedveltségével és kelendőségével lépést tartott az iró munkakedve és termékenysége.

A halhatatlanságra alkotásai nem pályáztak, de nevét és érdemét az irodalomtörténet el nem hanyagolhatja. Érdeme pedig abban áll, hogy a szellemi napitápláléknak, az olvasók sokasága állandó szükségének hosszú időn át igen nagy szolgálatot tett.”