Schiller halálának századik évfordulója

Német Nemzet nagy irodalmi emlékünnepe, Schiller Frigyes halálának századik évfordulója egyuttal az egyetemes mívelődés ünnepe is, mint minden oly ünneplés, mely az irodalom, a tudomány s a művészet valamely igazi nagyságának szól.

A nagy költő, nagy tudós, nagy művész nem egy nemzeté, hanem az egész emberiségé, mert az emberi szellem legnemesebb s leggazdagabb tulajdonságai jutnak benne diadalra s az egész emberiség haladásának egy-egy lépcsőjét kell benne látnunk.

Ezért ünnepelte Schiller emlékét s Kisfaludy-Társaság is, jelét adva annak a közösségnek és szellemi kapcsolatnak, melyet a magyarság a nyugati mívelődéssel mindig fentartani és ápolni igyekezett.

Mint a világirodalom majd minden nagyságának, Schillernek is van része a magyar költői szellem fejlesztésében. Száz évvel ezelőtt Kazinczy a maga nagy irodalmi reformjában Schillerre is támaszkodott s tanítványai és következő lantján ha megszólalt az ének, nem egyszer észre lehetett venni rajta a nagy német költő hatását.

Még Petőfi sem maradt teljesen ment, legalább költői pályája legelején, e hatástól. Azóta irodalmunk önállóbb s nemzetibb irányú kifejlődése s az idők szellemének változása nem engedte, hogy Schiller hatása élénkebben érvényesüljön költészetünkben, de a költő neve mindig tiszteletben állott s művei hatottak a közönségre nálunk is.

Lírai költeményei legnagyobb részét két egyaránt jeles fordításban is bírjuk magyarúl; drámái, régebben kivált *A haramiák*, Ármány és szerelem*, a *Fiesco*, újabban a *Stuart Mária*, az *Orleansi szűz* s legújabban a legnagyobb szabású: a Wallenstein-trilogia is gyakran feltűntek színpadainkon s megtették a maguk hatását a magyar közönségre.

---

A német dráma nagy írói közül körülbelül Schiller szerepelt legtöbbet a magyar színpadon. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a magyar mívelődéstől idegen Schiller szelleme.

Mégis meg kell vallani, hogy a nagy német költők között Schiller aránylag a legkevesebb hatással volt a nem-német nemzetekre. E jelenség csak azzal válik érthetővé, ha meggondoljuk, hogy Schiller a legnémetebb minden német költők között, benne jut a német szellem legtökéletesebb öntudatra a művészet terén.

Mint egy híres franczia író mondotta, a németeknél azt a feladatot, melyet a francziáknál a nagy forradalom teljesített, Kant bölcsészete és Schiller költészete. A német nép szellemének megfelelően az ő forradalmuk nem a parlamentben, a guillotine körül s a harcztéren, hanem a lelkekben s az agyakban ment végbe:

a helyzetének, viszonyainak, jellemének megfelelő új világnézetért való óriási küzdelmet belső eszközökkel, a gondolat erejével vívta meg a spekulatív németség. S ez az új világnézet a maga új ideáljaival, új erkölcsi világrendjével Schiller költészetében nyilvánul legjellemzetesebben s a német ember lelkéhez legközvetlenebbűl szóló módon.

Ez új ideálok ugyanazok voltak, melyekhez több-kevesebb küzdelemmel, előbb vagy utóbb fölvergődött minden mívelt nemzet, de más-más oldalról s más-más szempontból fogja fel mindegyik s ezért egyénileg módosultnak mutatkoznak mindegyiknél.

Jellemző tény, hogy Schiller fájdalommal és aggodalommal nézte a franczia forradalmat holott ennek minden eszménye az ő eszménye, minden jelszava is volt. S a hogy ő bírta a maga sajátlagosan német eszejárásával kellően megérteni a franczia nemzet életében kitört szörnyű zivatart, ép úgy nem tudta őt magát teljesen megérteni s főkép átérezni a külföld fia.

A mit az ő költészete az idegennek jelent, csupán az eszthetikai gyönyör szokatlan tömege, míg saját nemzetének a szellemi és erkölcsi alapvetést, a lelki megújhodást jelenti. Az ő német nemzeti jellegét nem hazafias szólamai adják meg, hanem egész lénye, a melyben művészi megvalósulásra jutott mindaz, a mi a német nép lényében nagy, szép és nemes.