|
Az időjárás és a népek sorsa
Az időjárásnak nemcsak annyiban van szerepe a népek életében, a mennyiben tőle függ java részben jólétük, hanem akárhány esetben világtörténeti eseményeket döntött el az, hogy egy bizonyos időpontban rosz idő volt vagy jó idő. A római birodalomnak a népvándorlás barbárjai elleni küzdelmében a legnevezetesebb események egyike tudvalevőleg a teutoburgi csata, melyben Arminius germán vezér tönkreverte Varus három római légióból álló seregét s ezzel megszabadította Germániát a római iga alól.
Ezt a csatát tulajdonképen nem annyira a germánok vitézsége döntötte el, mint inkább az időjárás. Mikor ugyanis Varus serege a teutoburgi erdőn haladt keresztül, rettentő égiháborúk, szélviharok keletkeztek, igen nagy lett a hideg, a mi a rómaiakat, a kik efféléhez nem igen voltak szokva, nagyon meggyöngítette és zavarba hozta.
Ekkor támadt rájuk Arminius a maga viharedzett germánjaival, úgy hogy alig birtak védekezni. Még az a nagy bajuk is lett, hogy a hosszantartó esőzés miatt fegyvereik megromlottak, különösen ijaik, annyira, hogy nem birtak velük lőni.
A csata alatt is folyton esett az eső, tombolt a vihar, a mit a germánok föl se vettek, a rómaiakra azonban végzetes lett. Szintén az időjárás okozta vesztét II. Fülöp spanyol király hires hajóhadának, melyet legyőzhetetlen armadának neveztek a spanyolok. Mikor az óriási flotta 1588 májusában 50 kilométer hosszú félhold alakú vonalban az angol partok felé haladt, hirtelen oly szélcsend támadt, hogy a hajóhadnak mintegy leszögezve meg kellett állnia.
A sokkal gyöngébb angol flotta parancsnoka, lord Howard tengernagy gyujtogató hajókat küldött a spanyolok ellen s olyan zavart támasztott soraikban, hogy jobbnak látták a végre nekiindult szelet felhasználva visszavonulni. Annyira meg voltak zavarodva, hogy Angliát éjszak felől megkerülve akartak haza jutni Spanyolországba.
Anglia éjszakkeleti partjainál oly rettentő tengeri vihar érte őket, a mely a hajókat hozzácsapkodta a sziklás partokhoz. Nagy részük elpusztult, a többi megsérült s matrózokban, katonákban oly nagy volt a veszteség, hogy Medina-Sidonia herczeg tengernagy alig birt fényes hajóhada romjaival hazavergődni.
Ezt a tengeri csatát, a mely a spanyol világbirodalmat megdöntötte s az angoloknak a tenger feletti uralmát megalapította, tulajdonképen nem az angol tengerészek nyerték meg, hanem a tenger s az időjárás szeszélye. A franczia forradalomban a legvégzetesebb események egyikét okozta az, hogy 1789 október 5-ikén derült, szép idő volt. E napra ugyanis az orleansi herczeg nagy néptüntetést rendezett a Versaillesben tartózkodó XVI. Lajos király ellen.
Ha történetesen rosz az idő, a tömeg bizonyára széjjeloszlott volna a hosszú úton, a szép időben azonban nagyon sok kiránduló is csatlakozott hozzájuk. Nagy számuk aztán vakmerőkké tette a tüntetőket, a versaillesi udvart pedig szörnyű rémületbe ejtette.
Fejükvesztetten csupa olyan intézkedéseket tettek, melyekkel a tömeget csak annál jobban felizgatták s a félelmüket is elárulták, úgy hogy a népség megtámadta a királyi várat, felkonczolta a testőrséget s megcsúfolta a királyi családot.
Ez a nap döntötte el Francziaország, sőt egész Európa sorsát.
Erre a világhódító császár nem számíthatott s ez lett a veszte. Ezért irta Szent Ilona-szigetén naplójába e szavakat: „Moszkvában ott volt az egész világ, hogy főhatalmamról döntsön, - az elemek döntötték el a kérdést.” |