|
Nagy Lajos: „Egyedül”; költemények, 1905
Egy nyilvánvalóan nagyon fiatal ember kér e kis verskötettel bebocsáttatást az irodalomba. Ajánlásul hozza magával ifjúságát, romlatlan érzésseit, ideálizmusát s költői hivatásában való őszinte, naiv hitét.
A legfontosabb ajánlólevél azonban nincs még számára kiállítva: verseiből még nem látszik ki, vajjon van-e benne több is az ifjúság hevülékenységénél, vajjon csakugyan költői hivatás-e, a mi verselésre készteti, vagy csupán fiatalos, ábrándos becsvágy?
Néha egy-egy szin, egy-egy hangulat mintha a költői képzelet tüzében elevenedett volna meg, egy-egy sor újszerűen, frissen csendűl, de aztán minduntalan lerontja a hatást az utána következő üres prózai részlet.
Kész vers, a mely teljes hatást tenne, nincs a kötetben, strófa is kevés; szép sor, csinosabb fordulta azonban gyakran akad. Nyelvében van valami, a mi biztat ó; nemcsak hogy magyaros, hanem elegendő szóbősége is van s néha kifejező is tud lenni.
Tárgyai, eszmeköre nem lépik túl a konvenczionális lirai motivumok határait: szerelemről, szüleiről, vallásról énekel s azt énekli róluk, a mit majd minden fiatal verselő. Arra azonban több gondot kellett volna fordítania, hogy versei az első bemutatkozására csinosabb formában jelenjenek meg; siket rimei, nehézkes ritmusai arra vallanak, hogy még igen messze van attól a foktól, a melyen a tekhnika nem nyűge, hanem szárnya a művészi alkotásnak.
A 145 lapra terjedő kötet Kisbéren, Haftl Kálmán nyomdájában jelent meg s ára 2 korona. Mutatványul a következő kis verset közöljük belőle: |