A Műcsarnokból

A Képzőművészeti Társulat téli kiállítását napról-napra sokan nézik. Kizárólag magyar művészekkel találkozik ezen a kiállításon a közönség. Legtöbb az életkép, aztán a tájkép.

Ezekben a mostani kiállítás is bebizonyítja, hogy a magyar festészet mind erősebben gyökerezik a hazai földbe s átformálódik a mi életünk, levegőnk természetéhez. Az alakokban fölismerjük, hogy köztünk élnek, innen valók, nem akadémikus rajzolás adott nekik formát, nem felöltöztetett modelek.

A szinek is a mi földünk, pusztánk, falvaink szinei, a mint a magyar éghajlat alatt képződtek.
Az élet, a természet bizonyos sajátságokat ölt magára, melyeket mesterségesen hiába telepitenek művészetbe, irodalomba, ott csak oly kétesen éldegélnek, mint a cserépbe plántált növények.

Örvendetes, hogy festészetünkben a hazai élet és természet egyre nagyobb érzéssel, öntudattal és kifejezéssel mutatkozik.