A borjunevelésnél legfőbb dolog az, hogy elegendő tejet hagyjunk neki, mert sokat is fejni, jó borjut is nevelni nem lehet; jól mondja a régi példaszó:* Bajos egy rókáról két bőrt húzni.*
Ha a tehén kevés tejet ad, - az ilyet különben egyáltalán nem is lehet tartani, akkor a harmadik héten tejbe keverve, már egy kis zablisztet is adjunk a borjunak, száraz takarmányt azonban az első hónapokban ne adjunk.
A második hónapban darabonként negyed kiló zabdarát kevés szénaszecskával keverve adhatunk a borjunak, később a zabdarát korpával is szaporíthatjuk. Mikor már szénát is kap a borju, ha módunkban áll, leginkább hercszéna legyen az, mert ettől fejlődik legjobban a csontozat. A túlságos bő táplálás különben nem jó a borjunak, míg ellenben minél több mozgás a szabadban elmaradhatatlan, mert az ólba kényszerített, korlátok közt nevelt borjuból sohase lesz igazi szép szarvasmarha.
A szemzésről
Ezen kitűnő nemesítési mód kétfélekép eszközölhető, ú. m. hajtó és alvó szemre.
A hajtó szemzést azért nevezzük így, mert ennél a szemek még ugyanazon évben kihajtanak. Hajtó szemzésnél a szemzés helye felett az alanyból csak egy rövid, úgynevezett biztosító csapot hagyunk és pedig azért, hogy a hajtást odaerősíthessük, a többit levágjuk. Ezt a szemzési módot leginkább a rózsánál használjuk, a melynél a nemeshajtás még ugyanabban az évben virágot is hozhat. Lehet ily módon szemezni a legtöbb díszfát, diót és mogyorót.
A gyümölcsfákat is lehet szemezni, de csak ott, a hol még ugyanazon évben az új hajtások teljesen beérnek.
A hol gyengék maradnak, éretlenek lesznek s ennélfogva a telet nem fogják az új-hajtások kiállani, az alvó szemzést használjuk, a mely biztosabb és czélravezetőbb.Ez utóbbi szemzést már mostanában meg lehet kezdeni, de a betett szem fölött nem szabad az alanyt levágni, mert különben alvó szemünk még az idén kihajtana, a mi pedig az elmondott okoknál fogva épen nem lenne kivánatos. Majd csak tavaszon ejtsük meg az alanynak a nemes szem fölötti lemetszését.
Ha a
herevetés kiritkult s kopasz foltok vannak benne, azon utóvetéssel még egész augusztusig is lehet segíteni. A here ritkás állásán pedig úgy lehet javítani, ha holdanként két métermázsa szuperfoszfát-gipszet hintünk rá kaszálás után, avagy majd késő őszön, mikor a heretáblát meg kell fogasolni. Ilyen eljárás után lehet rá számítani, hogy a here a jövő évre megint szép tömött sűrűségű lesz.
Az aranka-irtás legsikeresebb módja a következő:
A még csak egy éve mívelt táblákon minden legkisebb arankafoltot, a kaszálás előtt, szembeötlő módon, karóval meg kell jelölni. A kijelölés után a foltokat egészen a földig le kell kaszálni, vagy még helyesebben lesarlózni. Gondosan meg kell vizsgálni, hogy mennyire nyulnak még egyes arankaszálak a lekaszált folton túl a lóherébe s legalább még egy lépésnyire tovább kell kaszálni.
A lekaszált arankás lóherét gondosan egy zsákba, vagy jól összehajtott ponyvába kell összeszedni, ügyelve, hogy ki ne hulljon.
A lekaszált herét, ha még nem ment magba az aranka, meg lehet etetni; ellenesetben el kell égetni. A több évre szánt herésekben, luczernásokban ugyanugy kell jelölni az arankás foltokat, mint fentebb elő van írva. De ezeken a lekaszált foltokat a kaszált takarmány eltávolítása után be kell hinteni körülbelül 30 centiméternyire szalmával s elégetni.
Czélszerű, ha azok a gazdák, kiknek gazdaságában a heretermelés különös fontosságu, a hintett szalmát az égetés biztosabb sikerülése czéljából, petróleummal is meglocsolják.
Két hét mulva aztán meg kell vizsgálni a kiégett foltot s a mutatkozó arankát zsákban vagy ruhában eltávolítani. A foltok felásandók akként, hogy minden gyökér mélyen a földbe kerüljön. További két hét mulva, ha arankás luczerna nem mutatkozik, a foltok bevethetők. Az ilyen foltokat ezután is figyelemmel kell kísérni.
A gyümölcsfák locsolása
A nagy gyümölcsű korai, laza húsú fajok locsolásánál óvatosan kell elbánni, mikor már a gyümölcs éréséhez közeleg. Mert ha ilyenkor erősen locsolunk, oly nagy lesz a nedváramlás, hogy a gyümölcsök kirepednek és rothadásnak indulnak. Megjegyzendő, hogy erre a fiatal fák sokkal hajlandóbbak, mint az öreg fák.
