Az ember a természettel, hol övédelemből, hol dicsvágyból: de mindig harczban állott és áll most is.
Azonban míg a természet az embert felneveli, ellátja akár közvetlenül, akár közvetve mindennel, a mire szüksége van, addig az ember minden úton-módon arra törekszik, hogy függetlenítse magát a természettől.
Utánozni s kényszeríteni akarja, hogy neki engdelmeskedjék. E tekintetben lassan bár, de mégis halad előre az emberiség, viszont sok más esetben határt szab haladásunknak, vagy legalábbis hosszú időre megállít bennünket a természet.
Így voltunk régen s vagyunk ma is sok mindennel: positiv eredmények és tapogatódzások egymást váltogatják. A természet felállította akadályok igen sok gondot okoznak az emberiségnek, de a kettős ok: a dicsvágy és önvédelem óriási erőt kölcsönöznek neki.
Szép példája e küzdelemnek az is, a melyről itt szó lesz: a tenger jegének lebírása.
A petropavlovszk orosz csatahajóval elsülyedt Makaroff admirálisnak támadt néhány év előtt az a gondolata, hogy az északi sarkot erős szerkezetű jégtörő hajóval, legbiztosabban lehetne megközelíteni.
Addig fáradozott e merész czél érdekében, míg végre az orosz kormány engedett kérésének és az angol Armstrong czég newcastlei hajógyárában felépítette a hatalmas gőzöst, az „Ermack”-ot.
Az „Ermack” hajóteste tisztára aczélból készült, hossza 93 méter, szélessége 22 méter. Három csavara van s ezeket összesen 10,000 lóerős 3 gép hozza működésbe.
Nemsokára kiderült, hogy a hajó rendeltetésének nem felel meg, vele az északi sark megközelítése teljesen kivihetetlen feladat, amint azt Nansen északsarki utazása fényesen igazolta.
Az „Ermack” is, mint eddig minden jégtörő hajó, leginkább sík jégkéreg megtörésére használható s e téren igen jól beválik, de északsarki útra nem merészkedhetik.
Az „Ermack”-ot e tapasztalatból kifolyólag át kellett alakítani, homlokcsavarjától megfosztották.
Azok a kedvező kísérletek, melyek az így átalakított hajóval végezhetők voltak, újabb s újabb hasonló jégtörők szerkesztésére adtak alkalmat. Ezek közül különösen a Bajkál-tavon közlekedő jégtörő és gőzkomp érdemel első sorban említést.
Ugyanaz a rendeltetése, mint hazánkban a Gombos-Dálya között közlekedő gőzkompnak: az egyik parton a hátára veszi a vonatot mindenestül s a másik parton leteszi. Ezt azonban csak akkor teheti, ha a tavon nem állja útját holmi erősebb jégkéreg.
A régi gőzkompot újabban olyannal cserélték ki, mely nemcsak sínekkel van felszerelve a vonat felvételére, hanem egyúttal jégtörő is.
A hatalmas alkotmány 88m. hosszú és 17.5 m. széles. Az alapépítmény csekélymélyjáratú s a jég hasítása végett erős aczél-lemezekkel borított.
Éppen ilyen fontos szerepe van a „Pére Marquette” nevű jégtörő és átkelő gőzösnek, mely a Michigan-tó dísze és a Ludington-Wisconsin közötti 81 kilométeres utat járja szüntelenül.
