Fölolvasás a Simplon-alagutról

A magyar Vasuti és hajózási Klubban Kain Albert M. Á. V. főmérnök, aki a magyar államvasutaknak több alagutját épitette éskülföldön is kiváló alagut-épitő hírében áll, felolvasást tartott a Simplon-alagutról, amelynek épitésénél több izben személyesen kinjárt.

Felolvasása mellett számos érdekes vetitett képet is mutatott be az alagut-épités különböző fázisairól. A számos érdekes adatot és részletet tartalmazó előadást a következőkben ismertetjük:

Az első nagyobb alpesi alagut az 1857-71. évek közt épűlt 12.847 m hosszu Mont-Cenis alagut volt, amelyet időközben 13.600 m hosszura eglszitették ki, ennek épitésében Kossuth Ferencznek is kiváló szerep jutott.

Míg ennél az alagutnál még csak kézi fúrókkal dolgoztak, addig az ezt követő, 1872-81 évek közt épűlt 14 990 m hpsszu Szent-Gotthard-alagut furásánál már a dinamitot is felhasználták.

Ez a két alagut ezonban nem elégitette ki a vasúti köröknek azt az óhaját, hogy Páris és Milánó közt rövid és olcsó üzemü vasuti összeköttetés létesüljön. Ez a törekvés már a 60-as években felszinre hozta a Simplon alagut épitésének eszméjét.

Míg ugyanis az emlitett két góczpont közötti út a Mont Cenisen és a Szent-Gotthardon át egyaránt 1056 km hosszu, addig a Simplonon át csak 979 km lesz, vagyis 7-8 százalékkal rövidebb.

Ezemkivül a páylaszin a Szent-Gotthardon 1154 m, a Mont-Cenisen 1295 m, a Simplonon pedig csak 705 m magasan van a tenger szine felett, tehát ez utóbbinál a csatlakozó vonalak épitése és a vontatás is tetemesen olcsóbb lesz.

Minthogy azonban a pályaszin csak ugy volt ilyen alacsonyra szabható, ha az alagut az örök hó és jéguralta hegytető alatt 2135 m mélységben épül, az alagut belsejében uralkodó hőfok, ami a mélységgel arányosan növekedik, előreláthatólag igen nagyra volt becsülhető.

Márpedig a Mont-Cenis-alagut épitésénél is, ahol csak rövid hosszban 29 Cş továbbá a Szent-Gotthardon is, ahol hosszabb uton 30 Cş volt a hőmérsék, a munkások halomszámra dültek ki a nagy hőség és a fojtó levegő miatt.

Ez a körülmény közegészségügyi és financziális szempontból is aggasztó volt és ezért a svájczi szövetségtanács csak oly terv szerint volt hajlandó a Szimplon-alagut épitését engedélyezni, amely a várható 40-42 Cş hőség okozta bajokat kiküszöbölni képes.

Ennek a föladatnak csak a Brandt Alfred tervezete felelt meg, aki szövetkezett társaival együtt 1898-ban meg is kezdte az alagut épitését.

---

Először 2m magas és 2-3m széles fensiktárót kezdtekfurni és pedig kettőt, mert a Simplon-alagut két, egymástól 17 m távolságban fekvő egyvágányu alagutból fog állani. A két párhuzamosan haladó fensiktárókat 300 m-ként kereszttárókkal kötötték össze.

Ezekben kb. 8000m-nyire haladva a fúrással és a robbantással 36 Cş-ot észleltek, tehát 16 Cş-al többet az előre látottnál, a mihez a tárókban fakadt és a fenéken végigömló forrásvizek is hozzájárúltak.

Ez azonban nem okozott bajt, mert Brandt kitünő szellőztetésről és hütésről gondoskosott. A friss és hideg levegőt turbina hajtásu szellőző szélerekek hajtották át a tárókon és a betódult levegő átmelegedésének megakadályozására erős vascsöveken hideg vizet sajtoltak be a tárókba, amelyekből zuhanyszerüleg porlasztották el a vizet annyira, hogy a levegőt állandóan 32 Cş-on alul tudta tartani, amely hőfok mellett az állandó szellőztetésnél a munkásoknak még nem történt bajuk.

A táró fúrását Brandt-féle 100 atm viznyomással hajtott gépfúró végzete. Egy helyen 3 fúró dolgozott, egyszerre 10-14, egyenként 1-2m mély lyukat fúrtak, ezt 2-5 kg dinamittal megtöltötték, felrobbantották és a táróban elhelyezett munkapályán kiszállitották a törmelékanyagot a szabadba.

Naponta 3-4-szer robbantottak és átlag 4-6 m-t, dekivételesen 7-8 m-t is haladtak. Ahol a talaj lazább volt, ott kézi fúrókkal dolgozott több száz munkás és rögtön kifalazták a kivájt üreget, nehogy bedőljön a nagy légnyomás alatt.

Helyenkint a nyomás darabkákra törte a faácsozatot, itt nagyon erős vaskereteket helyeztek el és a köztük levő ürt vastag betonréteggel töltötték ki. Ilyhelyen 40 m-nyire csak 4 hónap alatt jutottak. A hőforrások is néha hónapokra feltartóztatták a munkát. A déli oldalon pl. néha naponta 100.000 mł víz folyt ki.

A fenéktárót most már átfurták, ezután következik az egyik alagut teljes szerelvényének kivájása – a másik alagutat egyelőre nem épitik meg, - mely czélból minden 50-100 m távolságban kisebb feltöréseket hajtanak a tetőig, ott feljárót hajtanak előre és ezt kiszélesitik annyira, míg a teljes szelvény szabad lesz.

Ezt a munkát több ezer munkás éjjel-nappal folytatja. Ezután jön majd az alagut kifalazása. A Mont-Cenisnél évenkit 900m,a Szent-Gotthardnál 1600 m, a Simplonnál pedig már 2000 m volt a haladás, ami már nagy vivmány.

A gépeket a Rhone ésa Direzia folyóktermészetes vizereje tartotta üzemben. Több km hosszu 1-1.6 m átmérőjű vascső vezeti a vizet a turbinákhoz, amelyeken 4300 lóeröt hasznositanak.

A vállalkozók a két egyenrangu alagut kiépitését 69 mllió frankért vállalták el, de ezt az összeget a svájczi szövetségtanács a nagy neházságekre való tekintettel 77 millió frankra emelte fel.

Míg tehát a Mont-Cenisnél 1 km 6 millió, a Szent-Gotthardnál 4 millió frankba herült, addig a Simplon-alagutnál 1 km csak 3 millió frankba került, tehát ma márnem csak gyorsabban, hanem olcsóbban és kevesebb emberáldozattal is épitkeznek.