Hogy milyen hatással van az éghajlat az emberi bőr színére, bezonyítják a következő adatok.

Az Egyiptomban letelepülő európai rövid idő alatt szennyesbarna, Abessziniában bronzszínű, Arábia partjain fakó, Szíriában beteges fehér, Arábia pusztáin félbarna, Sziria hegységein élénk vörös lesz.

Langsdorf a Marquesas-szigeteken eirópaiakat talált, kik néhány év alatt oly sötétszínűekké váltak, mint a benszülöttek. A potugall települők utódai a Cap Verdi-szigeteken 300 év alatt csaknem egészen feketék lettek, Guinea s Batávia partjain pedig még feketébbek a benszülötteknél.

A hegyilakók többnyire világosabbak s erőteljesebbek, mint a lapályon lakók. A Himalaya hidegebb vidékein lakó hinduk igen fehérek, a déliek feketék.

A hindosztániak nagyok, erősek, világosszinűek, Bengália lakói gyengék, kicsinyek, feketék. Ha az abesszíniai, kinek olajbarna bőre az esős időszakban rendesen világosabb lesz, a magaslatokról a völgybe száll, feketésbarnává válik.

Peruban a hegyilakók világosabb szinűek, mint a síklakók; Dobryzhofer Paraguay erdeiben látott európai fehérségű indiánokat, míg a csaknem egészen vizen élő, az idő viszontagságainak erősen kitett payagnák aránylag sötétebb szinűek.

De az éghajlat befolyása nagy mértékben észlelhető az egész testi szervezeten. Az orosz pl. Szibériában sajátlagos néppé, „szibiriákká” változott.

Az orosz tipus ez átváltozását Szibériában már a mult században észrevették. II. Katalin czárnő következőképen irta le a szibériaiakat:

„Miként a természet adományai, a növények s állatok, oroszországban és Szibériában termetre és külsőre nézve egymáshoz nem hasonlítanak, ép így az emberek is; a szibériaiak barnák, a legszélső keletre esők a khinaiakhoz hasonlók; az oroszok a szibériaiakkal semmi közös jellemvonással nem birnak.”