Huszadik század - történelem jelenidőben

I. RÁKÓCZI Ferenczet, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem és somlyói Báthory Zsófia 1645-ben született egyetlen fiát még atyja életében – 1652-ben – hét éves korában erdélyi fejedelemmé választották, de Rákóczi György 1660-ban a Gyalu és Temes között vivott csatában életével együtt trónját is elvesztvén, I. Rákóczi Ferencz az erdélyi fejedelmi trónra nem ülhetett soha.

Magyarországba vonult s népes, ragyogó udvar közepette élt nagy fényben birtokain, legtöbbnyire Patakon, a makoviczai várban és a zborói kastélyban, melynek hires „száz hársa” alól keltezte egykor atyja fejedelmi kiadványait.

I. Rákóczi Ferencz 1666-ban 21 éves korában núsült, feleségül vevén Zrinyi Péternek és Frangepán Anna-Katalinnak ragyogó szépségű, fenkölt lelkű s páratlan erényekben bővelkedő leányát: Ilonát, a ki őt 1672-ben egy leánykával, Juliskával, 1676 március 27-én pedig egy fiuval, a magyar történelem egyik legnagyobb és legdicsőségesebb alakjával: Ferenczczel ajándékozta meg.

A Zrinyi-Nádasdy-Frangepán összeesküvés vérbe fojtása után Rákóczi Ferencz maga csak hitbuzgó s a bécsi körökkel nagy összeköttetésben álló édesanyjának közbenjárása s óriási sarcz árán tudott menekülni a haláltól.

Báthory Zsófia fiának szerencsés megmenekülésére, valószinűleg fogadalomból, Kassán a szentháromság tiszteletére templomot építtetett. A felsőmagyarországi renaissancera jellemző barokk-stilű templom épitéséhez 1671-ben fogtak hpozzá s tiz év alatt, 1681-ben, fejezték be teljesen.

A templom főkapuja fölött a somlyói Báthory-czímer domború képe PRINCIPISSA SOPHIA BÁRHORY DE SOMLYÓ ANNO DOMINI 1682 felirással látható, a homlokzaton pedig HONORI. SS. TRINITATIS. PRINCEPS SOPHIA. BÁTHORY POSUIT ANNO 1681 felirat olvasható, a templom alapításának s az építkezés fokonként történt haladásának emlékezetére.

I. Rákóczi Ferencz rövid betegség után, élete virágjában, alig 31 éves korában 1676 julius 8-ikán zborói kastélyában elhunyván, tetemei, bizonyára édesanyja kivánságára, a kassai templom kriptájában temettettek el. Mig ez azonban megtörténhetett, nagy időnek kellett lefolynia.

Ennek egy részét a fényes temetéshez való előkészületek foglalták el, melyek megtételével a gyászba borúlt hitves Hidy György jószágkormányzót bizta meg, a ki úrnőjét esetről-esetre értesítette intézkedéseiről.

Ezekből az értesítésekből tudjuk, hogy a viaszgyertyákat és szövétnekeket Lengyelországból, az üvegneműeket a kurimai hutából szerezték be, a temetési zászló, a czímerek, a diszes epitaphium, a ravatal és a koporsó elkészítéséhez szükséges képiró, aranyhimző és szövő-kárpitos, aranyozó, ötvös, képfaragó és ónműves-munkák pedig Eperjesen és környékén készültek.

A zborói és a kassai templom bevonására szükséges fekete posztót a Rákócziak ledniczi uradalmához tartozó Puchó városka posztóverői szolgáltatták, végül az öntött vaskereszteket Lőcsén és Kézsmárkon csinálták.

Ezek az előkészületek az 1676. év végéig mind megtörténtek ugyan, a temetést azonban a szerte csatangoló kuruczok miatt, de talán azért is, mert a kassai templom ekkor még csak mintegy fele részben volt készen, nem lehetett megtartani. Egy esztendő s 41 nap folyt le Rákóczi Ferencz halála óta, a mig végre 1677 augusztus 18-ián megtarthatták a temetést, a mely a „temetési rend” megállapított pontjai szerint a következőképen folyt le:

Augusztus 17-én a zborói harangok szomorú zúgása mellett indul meg a zborói várból a temetési menet. Az elhúnyt fejedelem testét nyolcz sárosi főnemes viszi, a koporsót pedig a mély gyászba öltözött fejedelmnők követik, két-két úri rendtől támogatva.

A rokonság közül csupán Erdődy György gróf és feleség, Rákóczi Erzsébet voltak jelen. A gyászszertartást Zborón a Rákóczi-jószágok papjai végzik és elkisérik a menetet egész Kassáig, a hová a gyászmenet, Nagy-Sároson keresztül, augusztus 18-án megérkezik s a hol azt az éjszaki városkapu előtt a Boldogasszony tiszteletére alakult congregatio tagjai a világi papokkal, szerzetesekkel és az egyházi méltóságokkal, élükön a temetési szertartást végző Bársony György egri püspökkel, fogadják.

A nyolcz sárosi főnemes által emelt koporsót a kassai nép nagy tömege kiséri a templomba, a menetet végül Schmith császári tábornok vasas ezrede zárja be. A jezsuiták templomában a koporsót fekete posztóval bevont ravatalra helyezik, a test mellett pedig az e czélra kirendelt „becsületes emberek”, az epitaphiumot, a fejedelmi méltóságot jelző buzogányt, a zászlót, a sisakot és a sarkantyút tartják.

Majd Kereskényi István atya, a kassai jezsuita rendház tudós tagja a szószékre lép s föltői és szónoki fordulatokban pompázó, mélyen megindító beszédében búcsúztatja el a korán elhúnyt fejedelmet. „Adja az Ég – mondja a többi közt – hogy ez a mindnyájunkat ért sulyos csapás jóra forduljon s Ferenczedben, a Te utódodban, fényesen ragyogjanak föl egykor lelkes ékességei.”

Kereskényi beszéde után az egri püspök mondott imát a halott lelki üdvéért, majd beszentelte s azzal a „nyolcz becsületes úri rend” a koporsót a ravatalról leemelve, levitte a templom sirboltjába. Itt a fejedelem mellé „sirba törik” a gyászos tafotából készült lobogót a fejedelem „viselő” kardjával együtt.