|
Az uj képviselőház és föladatai
Most már egész tisztán áll a választások eredménye s elmélkedhetünk felőle. A múlt országgyűlésen a régi szabadelvüpárt s az ebbe beleolvadt nemzeti párt együtt 318 tagot számlált s ez a szám a mostani választásoknál 263-ra szállott alá, - a mi 55 taggal való csökkenésnek felel meg.
A kormány többsége azonban még mindig oly jelentékeny, hogy ha pártja szilárdan megállja a helyét, az ellenzék nem lesz képes megbuktatni, még ha valamennyi ellenzéki párt szövetkeznék is ellene. Egyik legfontosabb kérdés, mely a választásokkal összefügg s melynél a volt nemzeti pártiak is tekintetbe jönnek: a miniszteriumnak álitólag tervezett ujjászervezése, a mit mostanában sokat emlegetnek.
Arról volna szó, hogy a volt nemzeti pártnak egy, esetleg két kiváló tagja belépjen a miniszteriumba. Sajátságos, hogy magának e párt hirneves vezérének, gróf Apponyi Albertnek belépéséről nincs szó, hanem e helyett a ház leendő elnökéül emlegetik. Hogy gróf Apponyi Albertet fényes tehetsége, államférfiui nyugodt modora, általánosan elismert tekintélye ezen fontos állásra kiválóan képesiti, az kétségtelen; az is bizonyos, hogy a képviselőház sokat nyerne oly férfiu elnökségével, a minő gróf Apponyi Albert. A legujabb hirek szerint gróf Apponyi az ismételt fölszólitásoknak engedve, hajlandónak nyilatkozott a képviselőházi elnökség fontos tisztségének elvállalására. A választási izgalmak hevében ugy látszott, hogy nemcsak a visszaélésekért tett bünvádi följelentéseknek, - a melyeknek a száma 600-at meghaladja, - hanem a megtámadott mandátumoknak a száma is tetemes lesz. Ma már e tekintetben valamivel higgadtabb felfogás jeleivel találkozunk s biztosra vehető, hogy sokan le fognak mondani a mandátum-megtámadás költséges kisérletéről. A Kuriának lesz dolga a megtámadott választásokkal, de ez a dolog nem lesz valami tanulságos. Látszólag semmi össezköttetésben sincs a választásokkal, tényleg azonban a kormánypárt biztos többségének elérésével nagyon is összefügg a katonai köröknek a katonatiszti özvegyi nyugdijak s gyermeknevelési járulékok fölemelését czélzó tervekkel való előállása.
Eddig kevés szó volt erről, most azonban bizonyos mohósággal ragadják meg a több milliónyi költségemeléssel járó terveket, melyekre nézve a közös és az osztrák kormány már előzetesen megegyezett s csak a magyar kormány hozzájárulása van hátra.
Hógörgetegként szaporodnak tehát azok az igények, melyek az állami jövedelmek terhére kielégitést követelnek. Az állami tisztviselők mellé tudvalevőleg sorakoztak az államvasuti tisztviselők helyzete javittatni fog, akkor semmi esetre sem lehet mellőzni a még sanyarúbb viszonyok közt levő törvényhatósági és községi tisztviselőket, ezek közt a mintegy 5000 körjegyzőt.
Mellőzhetetlenül vele jár e fizetésemeléssel a nyugdijszükséglet tetemes emelkedése, a mit még fokozna az, ha a teljes nyugdijigyény beálltát 40 évről 30 évre szállitanák alá. Mindez a kiadások rohamos emelkedését vonná maga után. Valóban nem lesz könnyű dolog e tömeges követelésekkel szemben az államháztartás egyensulyát fentartani.
Az ország közgazdasági állapota rég nem volt oly elszomoritó, mint jelenleg. A mezőgazdaságot a gyönge termés mellett az alacsony árak sujtják. Az ipar helyzete pedig egyenesen válságos. Legelső rendű gyári vállalataink ezerszámra bocsátják el a munkásokat, mert nem tudnak nekik munkát adni. A nyomor a nép széles rétegeiben aggasztó s csak elkomorodva gondolhatunk a közelgő télre. Az állam bevételei ily viszonyok közt nem emelkedhetnek, adóemelésre pedig ily viszonyok közt gondolni sem lehet. Sajnos, a választások idején elhangzott ezernyi programmbeszédben a közgazdasági, névszerint vámpolitikai kérdésekről rendszerint nagy felületességgel elmondott általános mondásokon kivül alig hallottunk valami komoly és érdemleges nyilatkozatot legéletbevágóbb kérdéseinkről. Ezek közé tartoznak a közmivelődési és az egyházpolitikai kérdések is, melyek nemzeti szempontból is igen fontosak. Ilyen például a görög-katholikus magyarok ügye, a kik hiába sürgetik, hogy engedtessék meg nekik a magyar nyelvet oltári nyelvül használni, illetőleg hogy e használatban, - mely régóta gyakorlatban van náluk, de melytől egy szláv és oláh fondorkodásokkal kieszközölt 1896-iki pápai rendelet őket eltiltotta, - ne bolygattassanak.
A kétszázezernyi magyar anyanyelvű görög-katholikusok vezetői most kétéve Rómában jártak a pápánál, de ügyükben eredmény nem értek el, mert Rómában most a szlávokat pártolják. Nem is lesz addig ebben az ügyben – melytől görög-katholikus magyar polgártársainknak az eloroszosodástól, illetőleg eloláhosodástól való megmentése függ, - kedvező eremény, mig a kormány s az egész katholikus magyar papság bátran fel nem karolj a mostohán mellőzött magyar görög-katholikusok ügyét.
A választások
A képviselőház megnyilta után Hieronymi Károly, Barabás Béla és Rakovszky István, kiket két kerületben választottak meg, nyilatkozni fognak, hogy melyik kerületet tartják meg. Tehát még három uj választás bizonyos.
A választások végső eredménye
Pótválasztás lesz 23, uj választás 2. E 25 hátralevő választással mind a 413 kerületben be lesz fejezve a választás: ujabb képviselő-választások csak haláleset, lemondás vagy a mandátum megsemmisitése folytán lesznek.
A szabadelvüpárt a mult országgyülési számát nem érte utól; vesztesége 38 kerület, mely a többi pártok közt oszlik el. A Kossuth-párt nyeresége 20, a néppárté 5, az Ugron-párté 4, a nemzetiségieké 5. |