Mezőhegyesről

Ritka külföldi gazda, vagy gazdasági dolgok iránt érdeklődő mulasztja el Mezőhegyes meglátogatását, ha egyszer Magyarországba vezeti utja.
Nem is szólva arról, hogy hazánkfiai évenként gyakran felkeresik az immár világhirűvé lett telepet, hogy ott gyönyörködjenek és tanuljanak. Így legközelebb a magyar orvosok és természetvizsgálók rándultak oda nagy számban, a Budapesten ülésezett nemzetközi állatorvosi kongresszus tagjai közül is sokan megtekintették azt a pompás gazdaságot, melynek a maga nemében kevés párja akad széles e világon. 

A mezőhegyesi állami birtok területe 30.116 kataszteri hold.
A hatalmas tábla vetéseket mezei vasutak, csatornák, remek fasorok szeldelik, emitt-amott sűrű erdők, akácz-ligetek zöldelnek, melyek mögül egy-egy szép tiszti- vagy munkáslak, szeszgyár, hatalmas elevátor, avagy gyártelep bukkan elő. Azontul ismét bársonyos műrétek, majd templom és iskolák tűnnek fel, aztán megint gyárak, beláthatatlan tengeri- és dohánytelepek, óriási czukorrépaültetvények. 

A távoli füves legelő peremén délczeg, villogó szemű legények lovagolnak; az uradalom csikósai; huszárok, de kék ingben, gatyában, czifrára kiteremtettézett nyalka mellényben, Mezőhegyes büszkeségét legeltetik, a ménest. 

De micsoda ménes ez!
Hire, neve ép úgy elszállott már Amerikába, mint Japánba, a hova nem egy értékes mént elszállítottak már innen. 

Négy törzset tenyésztenek itt:
A nagy és kis Nóniust, a Gidránt és a Furiozót. A két elől említett törzs egy Francziaországból hozott angol telivér méntól, a Noniustól származik, a Gidránok egy Gidrán nevű arab méntől, mig a Furiozók törzsapja egy ugyanilyen nevű angol telivér volt. Mind gyönyörű, erőteljes, hatalmas állatok, a mint ez közlött képeinkból is látható.