Pierre de Frédy, Baron de Coubertin

1863. január 1-jén született Párizsban Pierre Fredi de Coubertin báró az újkori olimpiai játékok megszervezője és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) létrehozója. A Sorbonne-on történelmet és pedagógiát tanult.

Pedagógiai tanulmányai során megismerkedett az angol gentleman-sportmozgalommal, amelynek atyja Thomas Arnold, rugby iskolai rektor volt. Az arnoldizmus lényege úgy foglalható össze, hogy a fiatalság nevelésének két fő színtere van a templom és a sportpálya.

Egy korabeli pedagógiai szakíró, Thomas Hughes „Muscular Christianity” című könyvében foglalta össze az angol gentleman- és sportsmannevelés ismérveit, és ez az „izmos kereszténység” azután szállóige és máig respektált pedagógiai ideál lett. Ez az elgondolás Coubertin számára különösen tetszett, mert azt szerette volna, ha a francia ifjúság is követi az arnoldizmus alapelveit.

Tanulmányozta még a svéd Ling-féle módszert és a német drill torna elemeit, de végül az angolszász nevelési módszer elkötelezett híve lett. 1880-ban megalakította a Nemzeti Ligát a testnevelésért. Ugyanebben az évben – az archeológusok az antik görög olimpiával kapcsolatos legújabb kutatásainak hatására – az olimpiai játékok újjáélesztését szorgalmazta, ami a nemzetek önösségén átívelve hozzájárulna a békéhez, és ahhoz, hogy a nemzetek könnyebben megérthessék egymást.

1888-ban kiadta első művét a sportról, „A nevelés Angliában” címmel és sportpropaganda bizottságot hozott létre. Még két hasonló témájú könyvet írt, de sem a francia kormány sem a pedagógusok nem reflektáltak az angliai nevelési módszerre. 1892-ben megtartotta első olimpiai játékokról szóló előadását a Sorbonne-on, de sikertelenül. Lelkesedését azonban nem vesztette el.

---

1894-ben megrendezte a témában a második sportfórumot, ahol már dübörgő tapssal fogadták bejelentését a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakulásáról. Coubertin a NOB főtitkáraként tevékenykedett és legfőbb feladata az volt, hogy megszervezze az első modern olimpiai játékokat Athénban.

Többször elutazott Görögországba, széles körű sportdiplomáciai tevékenységet fejtett ki. A NOB-ot saját költségén működtette és levelezésben állt politikusokkal, diplomatákkal, mecénásokkal, sportszakemberekkel a világ minden részéből. Az 1896-os újkori olimpia megszervezése után Coubertin lett a NOB elnöke és ezt a tisztséget 1925-ig töltötte be.

A NOB első éveiben a szervezet elsőrendű feladatai közé tartozott annak elfogadtatása, hogy az olimpia egy önálló sportintézmény. Óriási csalódás jelentett Coubertin számára a párizsi világkiállítással egy időben szervezett 1900-as zűrzavaros párizsi olimpia.

Az olimpiát nem önálló, kitüntetett rendezvényként kezelték Franciaországban, hanem beolvasztották a világkiállítás rendezvényei közé. A St. Louisi, 1904-es olimpia sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, itt sem sikerült azt az igazi olimpiai szellemet megvalósítani, amit Athénban útjára indítottak.

Ezért megpróbálta kidolgozni és a NOB eléterjeszteni a következő olimpia előtt az olimpiai versenyek egységes szabályzatát. Az 1905-ös brüsszeli, harmadik NOB-kongresszuson mutatta be „A testgyakorlás technikai kérdései” című alapokmányát, amely kimondta, hogy a sporttechnikai és szakmai viták eldöntése nem a NOB hatásköre, ezeket a nemzeti és nemzetközi sportági szövetségeknek kell irányítani, amelyek kötelesek az olimpiák előtt a hivatalos versenykiírást megküldeni a NOB tagországainak.

Ennek hatására felgyorsult a nemzetközi sportági szövetségek megalakulása, és ezzel párhuzamosan a világ sportmozgalmának fejlődése.