Baromfivásár Kecskeméten

Azt szokták mondani, hogy a magyar ember nem ért a kereskedéshez.
Annyi ebből az állításból igaz, hogy nálunk a honfoglalás óta egész a legújabb időkig mindig idegenek kezében volt a kereskedés. Az Árpádok alatt eleinte a bessenyők – a kik Pest városát is alapították – később a szaraczénok, végül pedig a zsidók képezték a kereskedő osztály túlnyomó részét. Velök együtt pedig az országban letelepedett németek. Később a czinczárok, a görögök és az örmények voltak a legügyesebb kereskedők, egészen a mult század elejéig. 

De talán túlzás lenne azt mondani, hogy a magyarban nincsenek meg a kereskedéshez megkivántató képességek.
Népünk el volt foglalva a katonáskodással, gazdálkodással, azért csak kivételesen adta magát a kereskedésre. De voltak a régi időkben is magyar származású kereskedőink. A Thökölyek családja például kereskedéssel szerezte vagyonát. Zrinyi Miklós a költő is emlegeti a kecskeméti „tőzséreket”. 

S a ki képet akar magának szerezni arról, hogy mennyi kereskedői vállalkozás lakik a magyar népben, az jól teszi ma is, ha ellátogat épen a kecskeméti piaczra, s megtekinti az ottani baromfi-kereskedést.