Vilmos császár és a czár találkozása

A két császár találkozásának fontosságát az államférfiak és a hirlapok folyton fejtegetik s különböző módon itélik meg. A német lapok nagy sulyt vetnek arra, hogy az összejövetel eszméje a czártól indult ki. Abban a készségben, a melylyel Vilmos császár a találkozóra való meghivásnak eleget tett, a német lapok a császárnak abbeli törekvését látják, hogy szolgáljon a béke érdekeinek, természetesen a nélkül, hogy Japánországot e miatt magára haragítaná és hogy támogassa az oroszországi reformmunkát. A franczia lapokra a találkozás hire kellemetlenűl hatott.

A marokkói egyezmény óta Páris neheztel Németországra. Nem akarnak abba belenyugodni, hogy a czár pendítette meg a Vilmos császárral való találkozás eszméjét és tovább is ragaszkodnak ahhoz, hogy Vilmos császár juttatta Peterhofba azt a sürgős óhajtását, hogy a czárral találkozzék és hogy a czár, ha csak nem akart udvariatlan lenni, nem utasíthatta vissza ezt a kivánságot. – Nagy ridegséggel és el nem titkolható boszankodással nyilatkoznak az angol lapok, a melyek ezt az alkalmat is fölhasználják arra, hogy ismét a bizalmatlanság magvát hintsék el Németország és Francziaország között.

Angol lapok azt is állítják, hogy Vilmos császár a czár belegyezését kérte hogy egy Hohenzollern herczeget ültethessen a norvéd trónra. A czár, hir szerint beleegyezett ebbe, csak azt kötvén ki, hogy a porosz-orosz határt kiigazítsák.