A bécsi rablógyilkos házaspár elitélése

Október közepe óta egy Bécsben történt rendkívüli gonosz bűnről sokat irtak a messze külföld ujságjai is, s a felriasztott figyelemnek köszönhető, hogy az alávaló bűntény megszökött elkövetőit, a Klein-házaspárt Párizsban elfogták, visszavitték Bécsbe és ott április 26-ikán bírái elé állították.

A nagyvárosi bűnösök förtelmes romlottsága tárult föl a törvényszék előtt. Az utonállók, zsiványok nem oly elvetemedtek mint a Klein házaspár, mely e szörnyű bűnt elkövette.

A Klein-házaspár a mult év szeptemberszeptember első napjaiban lett férj és feleség. A hirlapokban közzétett apró hirdetések utján ismerkedtek meg. Klein Henrik bronzcsiszoló volt, egy kis üzlettel is bírt, de már eladósodott, sok foglalást intéztek ellene, házassággal akart segíteni magán.

Ekkor tünt föl a hirdetések közt, hogy egy magát csinosnak mondó fiatal asszony, húszezer korona hozománnyal férjhez akar menni. Klein Henrik így ismerkedett meg Broun Francsiskával, egy jómodoru asszonnyal, a ki még nem virágzott el. Egybekeltek.

Akkor kitünt, hogy Broun Franciskának nincs 20,000 koronája, csak 6000, Klein Henriknek pedig sokkal több az adósága, mint a mennyit bevallott menyasszonyának.

Klein Henrik felszabadította a feleségét, hogy keressen pénzt, a hogy tud. Elég szép asszony volt, Braun Francziska már értett ehhez. Az elvetemült asszony Magyarországból vetődött Bécsbe. Kalocsán nevelkedett, nevelőnő is volt. Bécsben apró hirdetések utján keresett udvarlókat, így szerzett 6000 koronát.

Kleinnek, a férjnek október elejére nagyobb összegre volt szüksége és a feleségétől várta, hogy a pénzt előteremtse. Megörült, mikor a felesége elmondta, hogy a 70 éven túl lévő Sikora János háztulajdonossal jutott ismeretségbe. Ettől a 6000 korona sürgős pénzt majd kicsikarja.

A törvényszéki tárgyalás legizgatottabb része volt, hogyan készítették elő a kelepczét Sikora Jánosnak, a ki tökéletesen beleillik a bécsi bűnkrónikába. Gazdag, zsugori, magános ember, asszonyok, lányok előtt fitogtatja ékszerét, pénzszekrényét, csábítja őket, de a pénzszekrény ajtaját nem nyitja föl számunkra.

A Klein-házaspár Szikorát szemelte ki, hogy pénzt szolgáltasson. A zsugori emberrel ez nehezen ment és végre elhatározták október legelején, hogy megölik. Klein Henrik ráparancsolt a feleségére, hogy Sikorát a lakásba csábitsa, ott sok pénzt követeljen, ha nem ád, akkor Sikora majd meglássa...

Klein Henrik a konyhában várakozott, hogy a felesége pénzt hoz-e, vagy egy aláírt kötelezvényt Sikorától. Az öreg úr nem volt hajlandó aláírni, Klein és süket felesége, nem akarván háborgatni Sikora Divánon való pihenését, - a konyhában megeggyeztek, hogy Sikorát megölik, kulcsait elveszik, lakásába behatolnak és kifosztják, pénzét, értéktárgyait elveszik.

Klein Henrikné koronkint kijött látogatójától és jelentette pénzt váró férjének, hogy az öreg nem akar pénzt adni. Klein és süket felesége irásban tudatták egymással, hogy mit kell cselekedni. Az asszony az alvó öreget meggyilkolta. Kulcsait elvette, a lakását azokkal kinyitotta és a mi pénzt, értékpapírt talált, elrabolta. Férj és feleség ezután megszökött. Párisban kerültek kézre.

A bécsi esküdtszék április 26-ikán kezdte meg a bünpör tárgyalását. A ki látta Kleinnét, alig tette volna föl róla, hogy a borzalmas gyilkosságot ő követte el és aztán maga intézkedett a holttest elhelyezéséről, hogy e czélra két ládát rendeljenek.

A vékony, látszólag szelíd asszony maga vágta szét a holttestet, hogy kétládába beszoríthassa, s mikor ez megtörtént, akkor szöktek Párisba, a ládát lakásukon hagyva, a hol egy hét mulva találtak azokra. Az egész tárgyalás alatt semmi enyhítő körülmény ne merült föl.

A törvényszéki tárgyaláson Kleinné azt vallotta, hogy a gyilkosságban férje is részes volt. Elég sok körülmény pedig magát a borzasztó asszonyt tüntette föl a vad gyilkosság közvetlen elkövetőjének. De a törvényszék előtt az asszony mindenért a férjét vádolta és azt állította, hogy a gyilkosságot is a férje követte el. De a vizsgálat szerint minden az asszony ellen vallott.

A házaspárnak az esküdtszék előtt való szembesítése április 27-ikén valóban borzalmas volt. Kleinné kegyetlenül vágta férje szemébe a legborzalmasabb vádakat; egykedvűen, a legnagyobb lelki nyugalommal hányta szemére, hogy ő az oka mindennek, ő vitte a bűnre, ő, egyedül ő ölte meg az öreg Sikorát.

A elnök kérdi ; Meri ezt a férjének szemébe mondani? Kleinné ekkor szemtől szembe fordul Kleinnel és ismétli a vádakat. Klein látszólag nyugodtan hallgatta végig feleségét, aztán így szólt hozzá; Minden szava hallatlan, fertelmes hazugság. (Feleségéhez) : Engem, a ki ártatlan vagyok, rablógyilkosnak akarsz feltüntetni?

Kleinné (ökölbe szorítja kezét és a dühtől rekedt hangon így szólt) Alávaló, becstelen gazember, te vagy mindennek az oka. Elmondok mindent, a hogy történt. Ha becsületnek csak szikrája lett volna is benned, akkor minden másképp lett volna.

Ez a jelenet a biróságra, az esküdtekre és a közönségre leírhatatlan hatást gyakorolt.A tanuk kihallgatásából semmi mentség se került a szörnyű bűnre.

Már este tíz óra mult, mikor az esküdtek a hozzájok intézett kérdésekre vonatkozó válaszok megállapítására visszavonultak és másfél óráig tanácskoztak. Ekkor tudatták ítéletöket. A főbűnösnek az asszonyt Kleinné Francziskát mondták, Kleint csak bűnrészesnek találták.

A biróság Klein Francziskát kötél általi halálra, férjét pedig nyolcz évi súlyos börtönre ítélte. A biróság enyhítő körülménynek vette Klein búntetlen előéletét, gyenge akaratát és részleges beismerését. Klein Francziska védője semmiségi panaszt jelentett be. Az ítélet kihirdetését nagy tömeg, mintegy háromezer ember várta még a késő éjjeli órákban is az igazságügyi palota előtt.