Radiokultura

Ezt a nevet adta Flammarion, a nagyhirü csillagász a természettudományi kutatás amaz ágának, mely arra vonatkozó kisérletekkel foglakozik, hogy miképp nőnek a növények szines fényben.

 

Egy angol kutató, G. C. Nuttall most érdekes adatokat közöl ebbeni megfigyeléseiről egy londoni folyóiratban. Juvisy-ben, a csillagászati obszervatóriumban négy kis melegházat állitott föl, melyek egyike vörös, a másik zöld, a harmadik kék s a negyedik fehér üveggel volt befödve.

 

Ezekbe teljesen egyenlő idős és egyformán fejlett mimóza-palántákat ültetett el s három hónapig nevelte azokat. Az eredményről a következőkben számol be.


A rendes, szintelen üveggel födött melegházban a szokott módon tenyésztek a palánták és közel négy hüvelyk nagyságra nőttek.


Kék üveg alatt a növények nem nőttek éppenséggel semmit, tökéletesen ugyanolyanok maradtak, mint három hónappal azelőtt voltak. Egészségesnek látszottak, de nem fejlődtek – mintha elaludtak volna az nap, a mikor a kék világosságba jutottak s azóta sem ébredtek volna föl.


A zöld üvegü melegházban erősen nőttek a palánták; három hónap múlva még egyszer akkorák lettek, mint a szintelen üveg alatt levők. Kétségtelen tehát, hogy a zöld fény fokozta fölfelé való növekedésüket, de más tekintetben ártott nekik: nem voltak olyan szépen kifejlettek és bokrosak, mint a rendes növésű palánta.



A legfeltünőbb eredményeket mutatták a vörös fénybe elültetett palánták. Bámulatos gyorsan növekedtek és fejlődtek: a három hónap elteltével négyszer akkorák voltak, mint a velük egykorú palánták és több mint tizenötször akkorák, mint a kék üveg alá helyezettek. Ezenkívül az összes palánták közül csak ezek virágzottak.  


A mimóza közmondásszerü érzékenysége a vörös fény alatt túlérzékenységgé fokozódott, holott a kék fény alatt csaknem teljesen megszünt. Ezeket az eltéréseket eleinte annak tulajdonitották, hogy a különböző szinü fényben élő palánták különböző erejű fényt és hőmérsékletet kaptak; de ez a felfogás tévesnek bizonyúlt, mert amikor pontosan egyenlő fényűekké és hőmérsékletűekké tették a növényeket, az eredmény akkor is ugyanaz maradt. Hasonló kisérleteket tettek ezután más növényekkel is s az eredmény ugyanaz lett.


Mindezekből az angol bulvár azt következteti, hogy a radiokulturának jövője van s idővel nagy átalakulást fog előidézni a kertészetben. A mi gyakorlati hasznát illeti, erre vonatkozólag még korai volna határozott véleményt mondani, de annyi mégis valószínű, hogy a vörös fény egygyel szaporitani fogja a kertészek és virágtenyésztők amaz eszközeinek számát, melyek segitségével a növények fejlődését siettetik.


Hasonló kisérleteket tettek selyemhernyókkal is s azt tapasztalták, hogy fejlődésük, selymük mennyisége, petéik száma nagy mértékben függ attól, hogy az állatok milyen szinű fényben éltek.