Az 1900-iki párisi világtárlatkor ismételték a szentencziát, hogy ez az utolsó, de azért, néhány év múlva Saint-Louisban mégis rendeztek világtárlatot.

Ott is fölhangzott, a választ magában foglaló kérdés: minek a világtárlat?

De azért a jövő évben Anglia egyik gyarmatán, Új-Zeelandban lesz világtárlat, Canterbury város Hagley-parkjában; 1906 novemberben nyitják meg és február végén zárják be. Oda Európából bizonyára kevesen mennek.

Hat év múlva azonban itt lesz a szomszédságunkban a római világtárlat. Legalább Róma nagyon kivánja, hogy 1911-ben az örökvárosban rendezendő világkiállitással üljék meg negyvenéves évfordulóját annak,hogy az egyesült Olaszország fővárosa lett.

Históriai adatokkal bizonyitják, hogy 1911-ben félszázada telik le, hogy Szardiniában kimondták, hogy az olasz szabadság-mozgalom csak Rómában fog megállapodni.

Az egyesült Olaszország fővárosában már többször foglalkoztak a világ-kiállitás gondolatával, mert azt az eredményt várják ettől, hogy a rendetlen és sok tekintetben elhanyagolt várost végre ellássák jó kövezettel s új szabályozás alá vessék.

Mindezekre a kormánynak nincs költsége, egy világ-kiállitás reményében azonban a városrendezés megtörténhetnék, még ha utólag ráfizetnének is a kiállitásra.

Milanó városa ötmillió lirát tudott polgárai közt összegyűjteni a jövő esztendőben tartandó nemzetközi kiállitásra. Ezt a Szimplon-alagut megnyitásának ünnepére rendezik.