Női atléták

A tizenkilenczedik század sok csodálatos jelensége között nevezetes hely jut a női atlétáknak. Manapság csodálatos tökéletességre vitték már az artisták a tornázást, az erőmutatványokat, nap-nap után ujabbak a fogásaik, hogy győzzék a mindinkább növekedő versenyt s hogy minél nagyobb bámulatba ejtsék az ujdonságra mindig éhes közönséget.

A mikor aztán a nő állott be erőművésznek, még fokozottabb lett az érdeklődés s egyre növekedett a várakozás is mutatványaival szemben. Mindez azonban nem riasztotta vissza a nőket, ugy, hogy manapság már igen nagy a száma a női atlétáknak, tornászoknak s Európában hamarosan éppen annyi női torna- és atlétika klub lesz, mint amennyi már régóta Amerikában van.

Eddig erősen belegyökeresedett az emberekbe az a hit, hogy a női nem - a gyönge nem. A legujabb korban a létért való küzdelem, a nehéz fizikai munka a férfi vállára súlyosodott, ugy, hogy a nőből elpuhult báb lett, kirivó ellentétben az ó-germán kor asszonyaival, akiknek a legfárasztóbb házi- és földműves munkát kellett végezniök, mialatt a férfi a csaták tüzét állta, vagy a vadász-szenvedélynek hódolt. Az ilyen élet folytán azután megaczélosodott a női izom s nem mentek tönkre az idegei, mint a mi divathölgyinknek.

A mai idegpusztító élet mellett természetesen nem minden bokorban találhatunk női atlétákat és a tizenkilenczedik századnak nem éppen minden esztendejében tünik fel valami kiválóan híres tornásznő vagy birkózónő.

1828-ban egy cseh asszony, Rőbernack Klára vonta magára a lipcseiek figyelmét, aki, amig egyik kezével a város legsúlyosabb embereit emelgette, a másikkal mázsányi sulyokat birt el. 1832-ben a müncheni "októberi ünnepségek" alkalmával nagyot bámultak a jó bajorok Hoppe Rizán, amint hatalmas izmaival egész kényelmesen felemelt egy lovat. Hoppe kisasszony különben értett már a reklám művészetéhez is.

Valamelyik kartársnőjének a férje összekülönbözött a czirkusz bódéja előtt néhány markos mészároslegénynyel. A két legény nem nagyon takarékoskodott az ütlegekkel, s végre a kis artistának ugyancsak megropogtatták minden egyes bordáját.

Óriási néptömeg bámulta az egyenlőtlen viaskodást, s amikor az artista éppen a legsajgóbb ütéseket kapta, odaérkezett Hoppe kisasszony a védelmére. A küzdelem sorsa nagyon hamar eldőlt.

A kisasszony az egyik legényt megragadta, s ugy dobta a hahotázó tömeg közé, hogy vagy háromszor bukfencet vetett a levegőben. A másikkal pedig... hát a másikkal eleinte ugy játszadozott, mint macska az egérrel.

De aztán, minél többet kapálódzott az hatalmas karjai között, annál jobban szorította, annál erősebben ölelte magához, hogy végül félholtan vették el tőle. A hatalmas legénynek a testén még hetek multán is láthatták a szivárvány valamennyi szinét. Attól kezdve tódultak is az emberek a mutatványaira. Hoppe Riza vetélytársnője Weidler kisasszony nem nagyon illett a gyenge nemhez, ő vaslánczokat szaggatott szét a közönség tapsai között.

A tizenkilenczedik század utolsó tizede különösen gazdag kiváló női atlétákban. Eltekintve attól, hogy egy egész csomó női atléta-duett és terczett mutatja be művészetét Európa különböző czirkuszaiban és orfeumaiban, van kivülök valami nyolcz szóló atlétanő, aki ugyancsak veszedelmes versenytársa a férfi kollégáknak.

Igy például az Antverpenben született Blanchetti Avita, akinek nemcsak hatalmas testi erejét de ideálisan szabályos arczvonásait is bámulja fél Európa, azután a kötéltánczosság királynője, Brumbach Katinka. Nem kevesebb a bámulója a német Lafort Klára és különösen Milo Gina erejének. Astora Annittához hasonló formás atlétanőt pedig nem sokat látott a világ. Werenike Zseni a fogával emelgetett óriási súlyokat.

Az említettek közül különösen kettőnek jut ki az érdeklődésből: Milo Ginának és Astora Annittának. Az előbbi tüzesvérü olasz nő, aki kényelmesen végigheverész a czirkusz porondján, deszka-tákolmányt rakat magára, amelyen azután nyolcz-tiz ember kényelmesen elvacsorázik.

Astora Annita, a tetovált indián szépség sem marad olasz társnője mögött. Fiatal leány még, 1875-ben született s eleinte kengyelfutó volt s nem is győzte őt le ezen a téren senki ember fia. De megunta a kengyelfutást s az atlétaságra adta magát, ugy látszik, nem minden eredmény nélkül, mert tiz-tizennégy métermézsányi terhet raknak a vállaira s ő azonkívül még három-négy métermázsát emel fel a fogával.