Az északi jeges földövön sokszor találtak negy meteoriteket vagy portömegeket. Természetesen nem mondhatjuk azért, hogy ottan több esik a világürből, csak könnyebben észrevehetők a fehér hómezőkön, mert vastartalmuk a havat vörösesbarnára festi.

Ismeretes tény, hogy az ott heverő nagy meteor-tuskók évszázadok óta szolgáltatták az eszkimóknak a vasszigonyok és nyilhegyek gyártásához szükséges anyagot. Nemzedékről nemzedékre tehát ismeretes tárgyai voltak a közérdeklődésnek.

A sarki utazók is ismerik a hómezők e veresbarna környezetű tuskóit. Azelőtt a legnagyobb az volt, a melyet Nordenskjöld talált Ovisaknál Grönlandban. Súlya 25,000 kilogramm körül volt.

1894-ben Peary talált azonban ugyancsak Grönlandban egy oly óriás meteortuskót, mely körülbelül 750 mázsát nyomhat.

A benszülöttektől segítve nagy fáradsággal a partig szállitotta s innen a Hope-hajón Brooklynba vitte. Mint a chicagoi egyetem mineralogusa, Salibury tanár megvizsgáltatta, a tuskó 91% vasat és 7 % nikelt tartalmaz.

Ez az összetétel jellemzi különben a legtöbb vasmeteoritet. Hosszasága negyedfélméter, szélessége 2 méter 13 cm, magassága 183 cm.