A Nap állandóan rendkívül sok meleget beszít s ezt s Lord Kelvin nézete szerint részben újra pótolja azáltal, hogy a Napgolyó folytonosan összehúzódik és igy újból felmelegszik.

Régebben a Nap korára felállitott adatok teljesen önkényesek voltak és 100, sőt 500 millió évről beszéltek.

Lord Kelvin arra az eredményre jutott, hogy az emberi nem má nem számithat arra, hogy még sok millió évig fog a Nap sugaraiban sütkérezni, hacsak valamelyes eddig ismeretlen természeti erő-forrásoknem pótolják a Nap éltető erejét.

Darwin György, a nagy Darwin Károly egyik fia, a cambridge-i egyetem tanára, újabban megrostálta a Lord Kelvintől származó értékeket és a Nap korát 12 millió évre becsüli.

Ha tekintetbe vesszük azt a melegpótlást, mely belülről kiindulva a Nap tömegének folytonos összehúzódásából adódik, úgy ez a szám 60 millió évre emelkedik.

A megfontolást egy egészen új indoklással támogatja. Azal a kérdéssel hozakodik elő, vajjon a Napgolyó sugárzása nem történhetik-e ugyanolyan módon, mint a rádiumé, azaz minden észreehető erőveszteség nélkül is.

Mert ekkor ugyanis a Nap lehetséges kora 480 miilió évet is meghaladna, vagyis akkora nagyságra emelkedn ék, a melyet eddig önkényes gyanitások szolgáltattak.

Ezek az okoskodások végre is csak azt mutatják, hogy az ember anagy természeti jelenségekkel szemben sohasem elég okos, mert mindig annak a lehetőségét kell szem előtt tartania, hogy valami új, váratlan fölfedezés az összes eddigi nézeteket s a belólük folyó számitásokat halomra dönti.

Különben is bizonyosra vehetjük azt, hogy a Darwin kiszámitotta 12 millió év hibás eredmény, mivelhogy a korallok épitkezései és a föld geologiai alakulásai olyan korra engednek következtetni, a mely több száz millió évet is meghalad.