|
Dobos Károly: Tavaszutó. Budapest 1903.
A lírai költészet hagyományos tárgyai: szerelem, a szülők iránti szeretet, a családi érzés, a természet, az ifjúkorra való visszaemlékezés, a hazafiaság adják meg e kötet tartalmát. A szerző egyszerűsége, közvetlenségre törekszik; igazi költők tudvalevőleg ezzel a hanggal érik el a legszebb hatásokat, sajnos azonban, szerzőnk csak költői lélek, nem igazi költő.
A mi meleg érzése, igaz megfigyelése, újszerűbb ötlete van, azt is oly laposan, annyi banalitással mondja el, hogy költői hatása nem lehet. Nyelve szegényes, mindig egyforma hangon szól, akár könnyed dalba fog, akár mélyebb nyomokat keres, verselése pedig oly döczögös, hogy magyar hangsulyos verseiben még a czenzura ellen is lépten nyomon vét.
Hol marad akkor a rhytmus zenéje, a költői hangulat ez egyik legfőbb előidézője! Sajnálni való, hogy az szerzőnek különben helyes és rokonszenves törekvése ily kevés sikerrel járt. Mutatványúl a kötet egyik sikerűltebb darabját adjuk: Dal az édesanyámról.
Szegény asszony az én anyám, |