|
A madéfalvi veszedelem emlékére állított oszlop
Kegyeletes ünnepélyt rendezett Csíkvármegye törvényhatósága október 8-án a madefalvi emléknél, mely az 1764. január 7-én ártatlanul lekaszabolt székely vértanúk sírja fölött emelkedik. A madefalvi veszedelem (Sicvlicidivm) oka a székely határőrség erőszakos felállítása volt.
Buccow Adolf táborszernagy és erdélyi katonai parancsnok 1761-ben felállítván Besztercze vidékén az oláhok közt a II. oláh határőrezredet, ugyanilyen határőrséget akart szervezni a székelykből is. E czélból kieszközölte, hogy királyi biztossá nevezzék ki s 1762. nyarán Gyergyóba egy bizottságot küldött, mely működését Gyergyószentmiklóson meg is kezdette.
A népet 500 frt büntetés terhe alatt parancsolták eléje s bár adómentességet ígértek s azt, hogy csak Erdély határain belől katonáskodnak, mégis csak a legnagyobb fenyegetéssel sikerült a megmérés és az összeírás.
Hasztalanul tiltakoztak a székelyek azzal, hogy ők – mint szabadok – honfitársaik vezérlete alatt katonáskodnak a törvények szerint, az összeírás és megmérés Gyergyó, Al- és Felcsik és Kászon községiben megtörtént s a fegyvereket is kiosztották. Buccow 1763 október 24-én Gyergyószentmiklósra érkezett, hogy a már összeírtakkal letétesse az esküt. De az összegyűlt nép követei, Ambrus Ferencz és Bartalis Mátyás kijelentették, hogy az esküt nem teszik le. Hiába záratta be a táborszernagy AmbrusékaT, csakhamar kénytelen volt őket kibocsátani.
Csak kevesen tették le az esküt úgy itt, mint a többi székekben, sokan elhányták fegyverüket. Annyi eredményt mégis elért Buccow, hogy a nép között kiütött a meghasonlás. A felfegyverzettek nem gondoltak a polgári hatósággal, visszakövetelték régi adóikat s midőn a szék 1763 január 11-én Csíksomlyón gyűlést tartott, a tisztviselőket megtámadták.
Csak a Csíkszeredáról megérkezett gyors katonai segély mentette meg a plebániára menekülteket. A forrongás azonban nem szűnt meg, mire a gubernium polgári és katonai bizottságot küldött ki s a lecsendesítés úgy a hogy sikerült. A fegyver felerőszakolása nem sikerülvén, báró Siskovics József altábornagy, gróf Lázár János országgyűlési elnök és gróf Bethlen Miklós guberniumi tanácsos rendeltettek ki a székely határőrség végleges szervezésére, Buccow Bécsbe távozott.
Egyuttal 1763 október 8-án megjelent Mária Terézia nyílt parancsa is, mely az említett bizottságot Csík, Háromszék és Bardocz székekbe kiküldi. Egy másik rendelet Buccowot is Erdélybe rendli. A királynő rendeleteit kihirdették a népnek, mely mindenütt kijelentette, hogy a fegyver úgy erőszakolták reá s azért, mert a katonáskodás mellett még adót is kellene fizetnie, a fegyver leteszi és nem katonáskodik.
A bizottság mindazonáltal még 1763 novemberben Gyergyóba ment , hol községenkínt ismét összeírták a népet s a zászlószentelés is megtörtént Gyergyószentmiklóson deczembez 8-án. E hó 27-én a bizottság Csíkszenttamáson volt már s itt értesült, hogy a felcsiki falvak népe a Csikszépvizi erdőségbe menekült, mert nem akar katona lenni.
Hiába űzték ki a csikorgó hidegbe Madélfalva asszonyait és gyermekeit, az eltávozott nép nem hajlott meg, sőt a hozzájuk küldött báró Bornemissza Pál főkirálybírónak kijelentették, hogy készebbek meghalni, mintsem erőszakosan vegyék fel a fegyvert. Az elégületlenek csatlakozásra szólították fel a háromszékieket és udvarhelyszékieket is. A háromszékiek mintegy 700-an megérkezvén, a forrongó nép mintegy ötezer ember, január 5-ikén Csíkmadélfalvára ment. Másnap a bizottság felszólította őket, hogy meg akarnak-e a királyi patens meghallgatására jelenni? A nép azonnal két követet küldött, de a bizottság azzal bocsátotta el, hogy másnap nyolcz órakor megkapják a választ. Rettenetes válasz volt. A nép nyugodtan aludt, midőn január 7-ikén megdördültek az ágyúk s Caratto alezredes parancsnoksága alatt az Okkely-gyalogezred négy százada, két század Trautmansdorf-vasas és 30 Kálnoky huszár vitte meg a feleletet.
Az első ágyúzásra Boros István néhány társával a bizottsághoz indult, de a katonák golyói leterítették. Megkezdődött a mészárlás. A felgyújtott házak lángtengerénél vadul kaszabolták, lőtték a népet, mely meg sem kisértette az ellenállást, sőt egymást figyelmeztették, hogy nem szabad ellenállani, ha mindnyájan ott vesznek is.
A nép a magával hozott botot, fejszét is eldobálta a meghódolás jeléül, de azért a mészárlás, mely hajnali négy órakor kezdődött nem szünt meg reggel kilencz óráig. A császári katonaságból csak egy huszárhadnagy kapott a karján könnyű sebet, s egy vasasnémet szenvedett zúzódást, míg a népből mintegy 200-ra megy az elesettek száma, a sebesülteké bizonytalan, de nagy lehetett, mutatja az, hogy csupán a csiksomlyói Ferencz-rendi kolostorban 29 sebesült sebeit kötözgette a jólelkű gvardián, P. -Mihályfi Antal.
Százakra ment ezen kívül az elfogottak száma. A madélfalvi veszedelem halottjai közül 45 nyugszik közös sírban a község déli bejáratánál, a többi áldozat az Oltba fulladt, vagy menekülés közben pusztult el súlyos sebei miatt. A közös sírt nemsokára a veszedelem után kerítéssel vették körül és kereszttel is jelölték meg, de II. József 1783-ban mindkettőt elvitette.
Egy jólelkű úri nő, Cserey Zsuzsánna 1789-ben mégis fakeresztet állíttatott oda, mely ma is fennáll. Ezen kívül még két egyszerű fakereszt jelöli azt a helyet, hol az áldozatok egy része alussza örök álmát. 1891-ben D. Orbán Gyula kezdeményezésére bizottság alakult, hogy a leöldösött székelyek sírja fölé közadakozásból emléket állítson. A bizottság védnöke, Mikó Bálint akkori főispán, elnöke Benedek István 48-as honvédhadnagy volt. A gyűjtés az egész Székely-földön, sőt Magyarországon is folyt s különösen a székelyek nem sajnálták filléreiket.
Maga az emlék, melyet Tamás József építész, a vármegye szülöttje tervezett, a körülötte levő építményekkel együtt tizenkétezer koronába került. A területet ingyen engedte át Zakariás csikszépvizi birtokos. Az emlék tetején látható hatalmas turul madarat, mely a fehéregyházi honvédemléken levőnek a mása, ingyen mintázta boldogult Köllő Miklós székely származásű jeles szobrász. A márványtáblán e sorok olvashatók:
1899. |