Elfeledett magyar regények

A „Magyar Regényirók” új sorozata

Azok közül a magyar regényirók közül, a kiknek emberi és irói pályája már befejeződött, vajjon hánynak olvassa műveit ma is a közönség? Jókai népszerűsége még a régi, Kemény Zsigmond iránt mintha kezdene éledezni az érdeklődés, Eötvös Józsefnek is megvannak a hívei, Jósikáért még lelkesül az ifjuság.

De ezzel körülbelül vége is van; azoknak a művei, a kik e nagyok mellett a második sorban dolgoztak, elfeledten hevernek a könyves szekrények polczain. Pedig sok van köztük a mely csak részben avult el s van bennük nagyon sok olyan dolog, a mi még ma is értékes és érdekes s a mit végkép elfeledni hiánya volna a magyar kulturának.

Annyi rengeteg sok középszerű, vagy még annál is silányabb külföldi regényt olvas a mi közönségünk,- miért kellene ép a magyar irókkal szemben ily túlságos magas mértéket alkalmaznia?
A „Magyar Regényirók” czímű nagyvállalat, a melyből most már a harmadik öt kötetes sorozat jelent meg, egyebek közt arra is nagyon jó, hogy kiemelje a feledség porából az ily elfelejtett regények s iróik közül a fölélesztésre érdemeseket.

Mostani sorozatában két ilyet is találunk. Az egyik újabb, alig tizenöt éves munka, az 1893-ban meghalt Iványi Ödön műve, „A püspök atyafisága”, a másik a magyar regény kezdőkorából való, a „Peleskei notárius irójának, Gaál Józsefnek sok tekintetben ma is élvezhető történeti regénye: Szirmay Ilona. Annak idején Jósika „Abafi”-jával egy időben jelent meg s így egyike az első komoly számba vehető magyar történeti regényeknek.

Romantikus meséjével, érdekes alakjaival s előadásának élénkségével ma is megérdemli még az olvasó figyelmét; a mi benne többé-kevésbé elavult, azt bőven ellensúlyozzák szép részletei s a benne nyilvánuló egészséges szellem. Az új kiadáshoz Wittich Eperjesi Károly készített rajzokat.

Egészen modern munka az Iványi Ödön regénye. 1890-ben jelent meg, annak idején nagy hatást tett s még nagyobb várakozásokat keltett irója iránt. Hogy ezek nem váltak valóra, ennek Iványi fiatalon, 38 éves korában bekövetkezett halála volt az oka. Iványi pályája félbeszakadt, de nyomtalanul nem tünt el, mert annyi bizonyos, hogy ha az elmult másfél évtized legjobb magyar regényeiről beszélünk, köztük van az övé is.

„A püspök atyafisága” egy különlegesen magyar, talán másutt sehol sem található társadalmi jelenséget vesz bonczoló asztalára: a nagy javadalmú püspökök körül élősködő rokonságot.